|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Olyan könnyű jó embernek lenni
nem kell hozzá sok,csak szeretni
csak átadni szívünkből egy darabot
nem kell sajnálni,még sok marad |
|
 M
Éjszakába fordult az idő,
de szememre álom nem jő.
Ablakomon a hold bemosolyog,
csalogatón int. |
|
 M
*Mint kagylóból bontottalak ki, mint* akit a
titokba zárt világ elrejteni képzelt előlem...
Szemed nem csodálkozott, csak semmibe révedt, |
|
 M
Égig érő fák keresik a Holdat,
a csillagok felhőn botladoznak.
A tejút spirálkarja ismerősen int,
Ég és Föld között én vagyok a híd. |
|
 H
Kedvesem, a mennyországba
nem juthatok én el veled,
tériszonytól szédülnél fenn,
a lépcsőzést sem szereted.
|
|
 H
Mint minden nő,
szeretem a férfiak tudatosságát,
függőlegességét,
Mindazt, mellyel különbözik tőlünk,
szeretem mindazt, mi ábrázolja Őt. |
|
 M
Múltamban állok tétlen,
szétterült hajtincsek fürtje közt,
vállamon emlék pihen,
s világ csúfságai, csak a köz. |
|
 M
Messze tűnt világok sarjadnak bennem,
jéggel támad a Zord, kínozna sötétbe vetve.
Csendes sóhajjal kihűlt az izzó fény halom.
Nincs már semmi vigasz, se védő oltalom. |
|
 MM
Sötétedik rohamosan,
Vonul az ősz komótosan,
Diadalittasan ellep,
Máris övé a főszerep, |
|
 M
Rövid napok elringatnak,
pillekönnyű pillanatban
rá hólepel-tenyér borul;
dermedtsége honosul, |
|
 MM
Van olyan seb,
mely nem gyógyul meg,
sosem.
Érjen hozzá bármi,
vérezni kezd. |
|
 M
Megeredtek az ég könnyei
menedéket keresek, megterhelt lelkemnek.
|
|
 M
Vajon tudod-e, csak téged várlak
s ha nem jössz, belehervadok
mint földbe a sárga kankalinok
mikor a tavasz enged a nyárnak |
|
 MM
Ha látni vágylak becsukom szememet,
befelé figyelek, lelkemmel elérlek.
Előtűnnek édes, elfolyó érzések,
az emlékek a mával összeérnek. |
|
 H
Varázsoltam újra, szívem mostmár tiszta,
lelkemig hatolt, a gyönyörűség titka.
Megtaláltam szívem, testet öltő társát,
a meseszép tündért, az álomarcú lányt. |
|
 H
A meleg napsugár kihunyóban
vadulva lohol őszi süvítő széllel.
A látókör vastag ködbundába bújt.
Az út köve meleget nem nyújt.
|
|
 H
Ezüstszárnyú vén november,
Falevelet sepreget,
Menetelő felhőrajok
Borítják el az eget.
|
|
 H
Megbújsz a széltől simogatott
falevelek között,
az ágak mögötti susogásban,
a mély lábnyomokban, |
|
 V
Az ősz elmúlt, s a tavasz is,
a nyár már téged nem talált,
padam, padam - kinn havazik,
de őrzöm benn az ősz dalát.
|
|
 M
A gondolatok jönnek- mennek,
Kapd el őket,
írd le mindet, |
|
 M
Pillangó puha szárnya
simogató szélben,
a mezők zenéjében |
|
 M
Tapsifüles légy te ügyes,
hegyezd mindig hosszú füled.
Megmentheted az életed,
ha a vadászt elkerülöd. |
|
 V
Ölelkezik a föld az éggel,
Ködfoszlányokba összefonva.
Sodródunk tova a túlsó partig,
Beleveszve a végtelen térbe, |
|
 M
Hosszúra nőtt árnyék oson a fény után,
korán estbe hajlik az őszi délután.
Huncut szél belekap a felhő hajába,
habos ködfolyam kúszik a hegy aljába. |
|
 M
Ember néha hangtalan
Nem zavarják a szavak.
Jó a csend az ég alatt,
Akkor leszek egymagam. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
