|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Orkán tépheti életünk, szakadhat
darabokra a már begyógyult seb,
nem fájhat, hiszen szívünk együtt dobban,
nincs oly' baj, mit mi nem oldunk meg. |
|
 M
Elszálltak a fecskék,
messze délre szálltak.
Melegebbre vágynak,
vége van a nyárnak. |
|
 M
Igéreteid nem váltak valóra,
ezért én, már nem várlak,
lepergett, a homokóra,
boldogságunk elszállt, |
|
 M
Micsoda összhang, mennyi szeretet
röpíti azt a madársereget,
míg átszakítják a látóhatárt,
|
|
 M
Amerre szemem ellátott,
Virágok öltöztek
Kékszínű ruhába. |
|
 M
Üressé vált lelke tüzében,
fénytelenre váltott szemében,
ül gondolatai közt haszon,
nyerészkedésben állt vastagon. |
|
 M
Térj haza vándor, látod az útnak nincs soha vége,
otthoni illat vár idebenn hű hitvesi házban,
vesd le a sárost, itt van a hószín, bújj bele végre!
Rosszra ne gondolj már csak a vágyott jóra, a szépre. |
|
 M
A fekete-fehér utcákon
én száz meg száz évig vártam rád
s most a novemberi esővel
az arcomon érzem szilánkját |
|
 M
Búgó hangodba szerettem, bársonya ölel,
Lelkembe szerelmet hintsz, magot, |
|
 M
Csillogott a hóban, a parányi gyertyafény,
csoda volt a létben, széthullott a remény,
Angyal napsugárban, örökre ragyog,
szívem szerelmében, végleg megalkuvott. |
|
 M
Csak apró vágyakkal él az ember,
ha fáradt őszön ráköszön a reggel.
Nem számít, hogy eső, vagy hó esik,
a közönyös unottság rátelepszik. |
|
 M
Tört szárnyú madár
sodródik dombon át.
Biztonság? - távolabb.
Elgyengül, lezuhan!?
|
|
 M
Hadd érezzem egyszer,
még ölelő karját.
Csókom forrón égjen,
a meggy piros ajkán. |
|
 M
Egy ismerős ösvényen elindultam
nyugat felé vezetett az utam.
Amerre mentem, volt barátnőm integetett,
csókot lehelt felém a volt kedvesem, |
|
 M
A svéd Nobel Alfréd találmánya
„berobbant” a tudományba.
A dinamit robbantószer,
kőbányákban hasznos, jó szer. |
|
 M
A purgatórium kismiska hozzá,
Ami kínszenvedés vár ott reád.
Nehogy azt hidd, ezzel vége lesz
Tetteidért még sokáig szenvedsz. |
|
 M
Máris alszol tovább párnádba bújsz
Pár perc múlva újra már ott vagyok |
|
 M
Elébe megy a jövőnek, múltat kutathat,
de ha a világot akarod, ismerd meg önmagad.
Benned van a titok, elméd meg nem fejtheti,
hogyan lett a semmiből valami. |
|
 M
Homlokod gondtalan,
S ahogy tested ernyed,
Egy mozdulat óvatlan
Nyújtózkodásba enged. |
|
 M
Ezer apró csillagától
Pislákol a messzi távol.
|
|
 M
Maszkot viselnék én, ha kéred
hogy annak álmodhass, ki nem vagyok
és hazudnék őszinteséget
míg lepedőd combom közt kanyarog
|
|
 M
Szegény madárkák, gyász nekünk,
hogy otthont itt már nem lelünk.
Hosszú az út, mi vár reánk,
egy messzi föld – mely nem hazánk… |
|
 V
Októberi kíváncsi est
szobám ablakán titkon beles.
Horizont ajtaját eltakarja,
mint égi ballada homálya. |
|
 V
Uram!
Repülnék de szegettek szárnyaim,
s míg múltamban, megettek álmaim,
bűnbocsánatodra térden várva,
adj lehetőséget szép halálra.
|
|
 MM
Ha a szíved megáll.
Öleléssel vár a halál |
|
|
|
Ma 2026. október 08. csütörtök,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
