|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Egy tűzgolyó pattog ide-oda,
Áthatol a legvastagabb falon.
Tüzet okád, mint házi sárkány,
Bejöhet az eresz csatornán át. |
|
 V
Emeljetek szárnyatokra setét seregem,
búmat, bánatomat véletek elfeledem!
Szálljatok magasan, hol az eget márványozzák,
kékre festik,veletek látnám mindezt napestig. |
|
 V
Ma sugárzik a lelkem,
most játszik talán utoljára
a napsugár a falevelekkel.
Csalóka a kék szemű ég, |
|
 M
Hullanak a falevelek,
Jönnek téli üzenetek,
Készüljetek jó emberek,
Távozóban a nagy meleg. |
|
 M
Egyik jobban ragyog,
másik oly halovány.
mint életünk egén,
a fénylő szivárvány. |
|
 M
Kapcsolatok hálójában
vergődik az ember,
kényszer köti a hálókba,
vele védelmet nyer. |
|
 M
Valakit egy váratlan baleset ér,
Benned meg ott a kétség,
Miért nem voltam ott vele,
S nem voltam vele többet, |
|
 M
Vedd észre a pillanatok apró örömét,
ne csüggedj, ha magányod a szíved tépi szét,
jó barátod melletted van, nyújtsd felé karod,
megérint egy édes dallam, hallgasd, akarod!
|
|
 M
a november is kedvet kap magához,
a világ hozzákezd a változáshoz,
a látóhatár deres fagyba rémül,
s egy másik Isten háborúzni készül. |
|
 M
Szíved már rég nem az enyém érzem,
de nem is ezt kérem,
Csak arcod egy csöpp szegletén mosolyt. |
|
 H
Izzó pengéken lépdelek.
Oly hatalmasat álmodsz,
hogy nem láncolhatnak kék fagyok
a lét talapzatához.
|
|
 M
Nem vagyok csupa fájdalom,
érző szív dobog könnyem felett,
szemeim néha az eget ostromolják,
s csak ütemes dobbantásom a képzelet, |
|
 M
A jelen valós,
a múlt mese,
a jövő...
sorszám. |
|
 M
Nem jött el a leány, üres lett az utca.
Vak házak ablakát fakasztotta búba.
Csendesen sírdogál hívó ölelésem,
derekadra vágyik minden érintésem. |
|
 M
Ma,
oly sötét, hosszú az éjszaka,
nem suttog a szerelem szava. |
|
 M
Lobogó lángok,
táncoló lányok,
suhogó selymek,
lebegő léptek, |
|
 H
Nem ülünk mi ketten
könyvecskét lapozva,
miközben alászáll
a narancs napocska. |
|
 H
Diadalt vesz fáradt erény
A sátán bús hadán,
Barátságos őszi estén
Hosszú nap után. |
|
 H
Smaragd szemed, te szörnyeteg,
reám szegezted már megint -
hogyan bírom ki mondd e kínt,
hogy küzdök újra meg veled?
|
|
 V
Megszűnik az álom, felragyog a fény,
forró mámorában, elég minden lény.
Szabadul a madár, a kelő élet húrján,
égető napsugár, társára rátalál. |
|
 V
Hold, csillag az égtetején,
A Földön csak te meg én.
Te vagy a rózsa virága,
Szívemnek legszebb álma. |
|
 Gy
Létezik ember – a kín és fáj szava Őt megalázta,
és a kereszten a vér felvitetett – az a bér.
Isteni karja a forró tűzszeretés aranyával
átkarolón kifeszült, és a szivünkig elért.
|
|
 Gy
Csak néztem, ahogy rohannak a felhők.
Furcsa, torz figurákat véltem kivenni alakukból:
Egyszemű bárányt, kecskefejű lovat,
vagy inkább volt az varázslatos egyszarvú? |
|
 Gy
Varjúfekete gyász-rongy
szerte holt avarban,
Lenn az alvó föld,
s a bele" bújt eleség,
már nem menedék. |
|
 M
Megreked idő vonalán,
ki kizárja magát,
s leül élete peronján. |
|
|
|
Ma 2026. október 08. csütörtök,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
