|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Övék a végtelen nyár,
minek tüze szemükben
fényesen lobog, |
|
 Gy.
Mindenki saját sorsa kovácsa,
Utólag, hiába volt tűz hőfoka.
Fiatalság bohóság, de ellenség,
Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. |
|
 Gy.
Beszélgetek a vadgalambal,
ki párját várva, búsan búg.
Ne búsulj, te kismadárka
hogy elment a párod, |
|
 Gy.
Visszatért az álmom,
az örök boldogságról
hogyan kell élni
mit kell tenni
a boldogságért ? |
|
 Gy.
Megvallom az éjszakának,
megsúgom a csendnek,
már nem szégyellem vágyaimat,
kimondom, szeretlek! |
|
 H
Az óra pereg,
Az eső nagy cseppekben szemereg,
Hallgatnak az egek,
Áldozat közeleg.
|
|
 H
Léted léptei nyomán a tavasz érkezik életembe,
mind közelebb merészkedik, lábujjhegyen oson felém,
már egészen közel van, érzem leheletét vállamon
hátulról egyszercsak átölel és csókot lehel tarkómra |
|
 H
Lelked árnyékában elbújtatod az eget,
benne megpihentetsz örökkön engem
ott minden tiszta, a pillanatok melegek,
arany derűje bevirágozza lelkem.
|
|
 V
Fürdetlek a fényben,
ragyogj kedvesen
sziporkázz e létben
örök kedvesem.
|
|
 V
Derült égből repült felém a boldogság,
váratlan érkezett, mint villámcsapás.
Érzem az élet ragyogó dallamát,
élvezem a jelent, szeretem a mát. |
|
 V
Néked kérnék csókot,szerelmet,
s hogy feledj léti bánatot és
tűnjön el éltedből,mi szívednek
árthatott! |
|
 V
Ó, itt fentről minden más!
Közelebb köröznek a varjak
Hűs szellővel szárnysuhogás,
már nem folyik vérem, ha marnak...
|
|
 V
Lelkem falán, szétkent gondpaca foltok,
Mivé lesz haza, mikor már nem itt lakok… |
|
 V
Amíg lehet,őrzöm szerelmedet
Amíg lehet,addig Veled leszek
Amíg lehet,vigyázok majd Rád
Amíg lehet,addig úgy szeretlek |
|
 V
Az ajtók elé húzott boltozat volt,
fönt falazatlan - ott járt be a mennybolt,
a spájzot, kamrát hosszallotta össze,
egy padlásjáró szorult még a közbe, |
|
 V
Hullámzó esthajnal kacsintó árnyékában sétálok veled
Számolatlan csillagzatok ezer zabolátlan képe alatt:
Lépteinktől kattogó számlapján a mindenségnek szít szelet
Lábnyomainkba gyűlten az összes esővíz-forma pillanat. |
|
 V
Suhogva integetnek hattyúszárnyak,
az utolsó lebukó napsugárnak.
Mellém telepszik halkan a nyugalom,
szívem dobbanását lelassítom. |
|
 H
Azt mondták, üljek itt nyugton
és mindjárt nagyon szép leszek
jött hozzám menten egy néni
és kérte, ne forgassam a fejem. |
|
 H
Szőke-szép hajában, gyönyörűszép fodrok,
bájos mosolyában, megannyi jó dolog.
Szívében tisztaság, álmában mennyország,
csak hitében gyarló ő, mert nem csak Ő a világ. |
|
 H
Még várj, engedd, hogy megsúgjam,
azt amit még nem mondtam soha,
úgy félek, hogy az élet álom s újra
elveszíthetlek álmodva álmomban. |
|
 H
Ne add fel, az utolsó tánc a Tiéd,
akkor is, ha most még nem érzed ezt,
küzdelem az élet, kérdezed, miért?
Hogy edződjön szíved, én féltelek! |
|
 V
Körbe, körbe, egyre feljebb,
felfelé, az ég felé,
fel, felvillan,
folyton villog, |
|
 V
csend átölel és erős markával fogva tart,
Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt…
Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat,
Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat. |
|
Ez az a dal.
amit most hall.
A nemzet dala.
Éljen a haza !
|
|
 V
Valaki lábait vonszolja, húzza,
a sárga, barna és a zöld között, |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
