|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kiteszem a szívemet én eléd,
simítsd meg, ha épp ezt szeretnéd,
minden egyes dobbanása tiéd,
hallgasd ezt a gyönyörű zenét.
|
|
 V
Muszáj írnom, hisz létezem,
Szavaitokat keresem,
Ezért nyitom ki a gépet,
Hátha rám vetülnek fények,
|
|
 V
A nyuszi dalol vajon,
ha van neki tojása,
fészekbe rakja
és felmegy a fára? |
|
 Gy.
Maradjon a lelke
örökké gyermeki,
maradjon tiszta
a szíve,igaz és
emberi! |
|
 M
Fűzfa ága szomorúan lóg,
Ez csak a látszat és demagóg.
Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
A fa válla kissé összehúzódik. |
|
 M
Ne légy kínoddal
önmagadba zárva,
óv őrangyalod szárnya, |
|
 H
Minden a mindenben, végtelen hatalmak,
hozzátok el nékem, szerelmét a mának.
Tisztítsátok meg, a sáros kicsi éltem,
majd ragyogtassátok be, fénnyel a kedvesem. |
|
 H
Pernahajder Április
Nyűgös szelet hoz ma,
Nyelvet ölt hol hőséggel,
Hol faggyal játszadozva.
|
|
 V
Ha tudtad volna, keserves lesz életed
nem szülted volna a világra gyermeked
de hidd el, Ő nem tehet semmiről,
tőled függött, hogy legyen, más senkitől. |
|
 V
Egyszer egy gyermeket
elrabolt az élet,ki
álmodott kicsit valami szépet.
|
|
 V
Bezárt világomban, hol önnön szárnyammal takarom önmagam:
e talpalatnyi vigasz fürkész szemek elől elbújt szigetén
számolom a tovakattant pillanatok morzsáit, s oktalan
fantazmagóriákba ringatom délibábos hitem én. |
|
 V
Fejem fölött Nyilas, éj csillaga;
- képe rútra festett, álma mind'hamis,
- ez lett mára magányom diadala! |
|
 V
Sosem-volt időkből összeállt formák,
dimenziók örök tanúi ős-hallgatagok.
Krisztusi esők könnylemosói, hordák
rejtekében, szomjoltó vízfacsarók. |
|
 V
Kong a harang rézveretű,
giling, galang, hétfenekű,
szellő lebben, selyme puha,
felhő fodra lenge ruha. |
|
 V
Szálltam én már gépszárnyakon,
végtelen tenger felett,
A Földünkről még sem tudom,
mennyi titkot rejteget. |
|
 V
Nyisd fel a szemem, lássak már fénysugarat,
Kiúthoz mutass nekem fényalagutat. |
|
 V
Visszatért az álmom,
az örök boldogságról
hogyan kell élni
mit kell tenni |
|
 Gy
Én olyan kicsi vagyok,
Messze elhagynak
Engem a nagyok,
Csak a nyomdokaikban
Bukdácsolva haladok. |
|
 Gy.
Fáj a vágy és fáj a csók,
hálót fon köréd a pók,
hazugság lehet a bók,
ha megcsalnak a csalók. |
|
 M
Üde zöld lesz minden,
és csupa virág, egy csodás
illat az egész Világ,
csokorba kötve Néked adom át. |
|
 V
Jött egy kósza pillanat,
s rám találtál egy perc alatt
nem értem, mitől e vonzalom,
szívemet kérdezem, mert nem tudom. |
|
 V
Nem kérdeztek, de bőven
Volt csók, és add alább,
Reggelre ébredően
Utaztak is tovább. |
|
 V
Szeretném, hogy egy ellopott pillanat legyek,
mikor az öreg Cronos nagy körmeivel belém kapaszkodik,
szétszórt szálain az időnek. |
|
 V
Süvöltő-jéghideg, metsző északi szél,
fázom és didergek, vacogok oly rég.
Nélkülded megfagyok, csak benned bízhatok,
délről jövő meleg szél, ha megkéred, itt vacog. |
|
 V
A kék tavasz-szépe
zöld fű között terem.
Kék ibolya a természet része,
csokorba kötve kedvelem
|
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
