|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
.jpg) V
Szeretnék óceán lenni,
vad viharban
háborogni. |
|
 V
Savanyú égen szeplőben felhő,
vajákos Holdnak szívet ígér.
Minden gyúlt-csillag elveszti álmát
szétszórva fényét valakiért. |
|
 V
Ha nem igaz, hogy jösz,
az sem baj, én várlak,
a remény lángja
nem alszik ki nálam. |
|
 H
Romboló szélviharban a fű és a levél nem rezdül,
Pedig vadul úgy tombol... holnap dicsérik felmentésül?
A templom mélyéről halkan hallatszik ki az esdő szó,
Uralkodó a fájdalom, vihar csendje a takaró…
|
|
 H
Fekete füstköd, mérgező szmog,
friss harmat cseppen, sír a lomb.
Fájó, pusztul a természet,
szenny temeti az egészet. |
|
 H
Hiszed mindent láttál,
amire csak vágytál.
De szemed még kutat,
folytatod az utat. |
|
 V
Beszárnyaltam a világot
látod ott a szárnycsapások
most pihen elpilledt szárnyam
mindig magasba vágytam |
|
 H
Őszi ködök jönnek,
Könnyezik a reggel,
Gond pasa portyázik
Dúló seregekkel.
|
|
 H
A napfényed akarok lenni!
Napfény - borongós
homlokod felett,
|
|
 H
Mondani fogom neked, ma, holnap és minden nap,
szeretlek.
Még ha nem is látlak és nem is beszélünk,
|
|
 V
Az élet nélküled,mi lehet
Ragaszkodás, semmihez
Nem vagy ott sehol,ahol
Mindig csak rám vártál |
|
 V
Hol van a régi szerelem?
Átgázoltál a szívemen,
és én még fel sem szisszentem,
mert, azt hittem, hogy csak véletlen. |
|
 V
Egy "meghívó" is kézfogó...
Szívet tár "az elfogadó"...
Becsüld meg, hisz érintés,
Nem bánt az - "elidegenedés". |
|
 V
Elmondok egy mesét,
Butaságom történetét.
Összegzek néhány dolgot,
Hisz már mindenki csalódott.
|
|
 V
Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
|
|
 V
Versmenése volt,
híg szófolyása,
teljesen ráállt
a sorozatgyártásra. |
|
 V
Mindig várom a változást,
Csak bírjam ki a fordulást!
Erre mégsem számítottam,
Újra színpadra táncoltam!
|
|
 V
Kezdetben ... tudnivaló,
a csillagok útja találomra volt megjelölve.
Szerelmem, szemöldököd karcsú ívelése
lendített a Holdon. |
|
 V
A csend ideje jő el,
átharapom a percet,
s lám fogaim közt porladó,
fájó ürességet érzek.
|
|
 V
Szinte lángol, ég a nap,
sír a föld az ég alatt,
szirma szárad, nincs virág -
szomját oltni’ inni vágy |
|
 V
Szemedben könnyes csend időzik,
minek e dacos hallgatás.
A kiváncsiság engem gyötör,
mondd el végre, hogy mi bánt. |
|
 V
A szél fátyolt dobott a napra,
sugara sejtelmes ,áradó.
Mi megérett a fa alatt halomba. |
|
 V
Kell egy kecske, hogy mekegne,
meg földecske, hogy teremne.
Havonta negyvenhétezer,
ha ez megvan, nem éhezel. |
|
 V
Hova tűnik az ősz nyáron?
Keresem, de nem találom.
Kérdezem a fellegeket:
Mondjátok meg, merre lehet? |
|
 V
Bús hangon kong a harang,
sodródó felhők alatt.
Szomorúság markol szívünkbe,
hisz a bánat is mindig ott van benne |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
