|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Napnyugaton az eget
perzselő szél csókolta,
kiemelte a pírt az arcokon.
Egy szál fűvel a számban |
|
 V
Hát így éljük le életünket
elfelejtjük szerelmünket !
Rohanunk egymás mellett
Csak dolgaink a fontosak, |
|
 V
Festő mester a szeptember;
igézőn bánva ecsettel,
palettáján ezeregy szín,
lombkoronát pingál megint. |
|
 V
Mikor még szűz vadon volt felhőkarcolók helyett,
Akkor még az emberek élhették az életet.
Mikor még nem ismerték a számítógépeket,
Akkor még lóhátról, colttal lőtték... verebeket. |
|
 V
Finom száraz bor
sosem érzett ízéből
született ámor |
|
 V
Köd borul a tájra már
meleg nyarunk messze jár.
Erőtlen a napsugár,
szalmasárga a határ. |
|
 H
Hajónk négy éven át kószált a tengeren,
Viharban, harcban zászlónk feketéllett.
Már foltoztunk vitorlát ügyesen,
És holttestekkel tömtük be a léket. |
|
 H
Száll a Múlt finom pora,
Rajtam van az Ősz sora,
Úgyse fogom feladni
Soha. |
|
 H
Az vagy Te a szívemnek,
mint májusnak az eső,
rejtőző kincseimnek
Te vagy a varázsvessző,
|
|
 H
Háton feküdtünk a fűben, Te meg én,
a kék ég olvadozott a Nap katlanában,
folyékonyan folyt a tarlón, perzselt a rét,
a földön nyomasztón uralkodott a hallgatás.
|
|
 V
Lombhullató fákról
lassan hull a sok levél,
kései virágokról
üzenetet küld a tél. |
|
 V
Még el sem búcsúzott a nyár,
mint hivatlan vendég,
beköszöntött az ősz, kicsit korán. |
|
 V
Estefelé, hízik a sötét, pocakot ereszt,
Hogyha volna gyertyám küzdenék, de így nem ereszt.
Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni,
Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni…
|
|
 V
Gondolatom mindig Nálad jár!
Mondd! Gondolsz-e néha rám?
Újra feléledt az a szunnyadó parázs,
mi szívem rejtekén volt elrejtve talán? |
|
 V
Az életem ítélkezett felettem,
boldogságra és igaz szépségre,
a gyönyörűségek meglátására
már születésemkor elítéltettem ! |
|
 Gy.
Minden csiga férfi és nő,
úgy mondják, hogy hímnős,
valódi hős.
|
|
 Gy.
Dalolj a torkommal,
hangszálad szakadjon,
félárva szívemben,
szerelem fakadjon. |
|
 V
Ó,kedvesem,tudd, annyira hiányzol,
Szegény szívem már teljesen elárvul.
Szereteted nélkül semmi életem
Hiányod úgy fáj,vérzik testem-lelkem.
|
|
 V
Leírom a papírnak a: "nincs mit",
Hogy várom mindég a sült-galambot,
Mert úgysem érdekel soha senkit...
Poéta vagyok lét-koldus-boton... |
|
 V
Rohan, beléd s belém karol,
magával ránt ismeretlenbe,
ahogy élet „ritmusa” dalol. |
|
 V
Az öreg esték csendben, lassan múlnak el,
én ismét itt vagyok, csak az idő szállt el.
A parti sétányon a messzi múlt mesél,
ifjúságom illatát lengeti a szél.
|
|
 V
Homoksivatag,
Éhség, aszály és halál.
Félelem éled. |
|
 H
Kijött – hangorkán dúlt egy pillanatra,
A zenekar már félkörben felállt,
S a zongorista székét elfoglalva
A bűvös pálca intésére várt.
|
|
 V
Lépteket hallok,
A jövő közeleg,
Az idő rohan tova,
Már nem meztelen. |
|
 V
Megy a vonat az idővel
Engemet visz ingyen jeggyel.
Nem ingyen van, megdolgoztam
Hetven éves is elmúltam. |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
