|
Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,232
|
|
H
Ott hol az ész nem sarjaszt félelmet és felemelve tarthatod fejed,
ott hol az ismeret mindenkinek szabad,
ott hol a világ nincs töredékekre osztva a házak keskeny falaitól,
ott hol a szavak az igazság mélyéből fakadnak,
|
|
H
A múló évek öltöztettek vágyba,
hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám.
Én nem készültem ilyen árvaságra,
mégsem értékeltelek igazán.
|
|
H
Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?
|
|
H
Hangosak a varázsdobok,
csalogat a zene,
Luca-búza vetésének
most van az ideje!
|
|
H
Az ablak szemén át nézem a tájat,
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.
|
|
Gy.
Szerelmem, szívem egy lobogó láng, éjjel és nappal,
gondolatban, hogy veled lehessek,
mint egy találkozás a megsemmisítő pusztítóval.
|
|
H
Egyszerűen berendezve,
fapriccseken mind a négyen,
asztal és székek, beépített tűzhely,
minden meg volt, ami kell, |
|
Gy.
Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat.
Ilyen időben nem vezetem ki paripámat.
Inkább megyek gyalog esernyővel,
Lesz még itt szép idő napkeltével. |
|
Gy.
Fincsi néni óvónő volt,
szerették a gyerekek,
sok szép mesét mesélt nekik,
mondókákat, verseket.
|
|
H
Keressük a boldogságot
Földi embereknél,
Pedig ez mind bennünk honol,
Nem más idegennél.
|
|
V
Szomjasan körbefogom kezeimmel és a mellemre szorítom,
próbálom kezem erejével átfogni szépségét,
kitépve derüs mosolyát a csókom súlya alól,
és kiiszom mély tekintetét.
|
|
V
Szél tombol, kemény jég mardos a hóba
Citerán csendül fel bent az Örömóda |
|
V
Vége már a szép napoknak,
itt van a Tél a fázós, hideg.
Minden kismadár és mókus
odujában vacog, remeg.
|
|
V
Ha lennék analfabéta,
elég lenne egy nagy létra.
Öreg fának támasztanám,
erős ágra hurkolnék egy kötelet, |
|
V
Köd a titokzatosság, sőt kacérkodás
Mert nem engedi, hogy messzi távolba láss.
Minden lebegő csepp titkos, remek, csodás.
Nem ámít, hogy lesz még napfény, feltámadás. |
|
V
Az Isten tudja csak miért, telente
a friss mosást hidegre teregette,
vagy fönn, a padlás őrizte kötélen,
vagy kint, az udvar szélcsöndes ölében, |
|
V
Szálltunk a felhők tetején,
egymásnak éltünk te meg én,
szemed tüzében égtem még,
a kezdetben már ott a vég.
|
|
V
Köd araszol
Útra,
Fára,
Tetőre; |
|
V
Gyönyörűség tölti el a lelkem -
boldog könnyek gyertek, gyűljetek!
Gyöngybetűkkel van tele a kertem,
hozzájuk én mindig hű leszek.
|
|
V
Örömnapok jönnek tele boldogsággal,
Nagy találkozások családdal, baráttal,
Tele izgalommal készülnek ünnepre,
Karácsony napjára, Jézus születésre.
|
|
V
Cipős doboz, apró csillagokkal hintve.
Sóhajjal tele, a neved ráírva mindre.
Elsuhant idők fakult emlékek
Suta mozdulat egy inggomb felett. |
|
V
Satnya színekkel, csenevészen dereng
soványfényű Nap. Valahol megreked
égi útján, megpihen. Szerelmese a Hold,
hinti fényét, duzzad keble. Bájitalt kever. |
|
V
Késő délután volt
akácon gyűltek a varjak,
a fagyos úton
lábaim hozzá indultak. |
|
V
Zörögnek a jeges ágak,
szél hárfáján muzsikálnak.
öreg fák dőlnek a földre,
gyökereik meggyötörve. |
|
V
Nem értem, és soha nem is fogom megérteni,
azt, hogy Te mindig kiüríted ezt a törékeny bögrét,
majd újra töltöd élettel ...
Szerelmem, oly várakozóan cselekszel ! |
|
|
|
Ma 2026. november 20. péntek, Jolán napja van. Holnap Olivér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|