|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Az élet álom
Kreáció? Valóság…
Vagy tán fikció?
Álom… álmom, te édes,
Reggel ébredek, véges…
|
|
 Gy.
A jégcsapok nehezek,
Lehúzzák az szívemet.
Nem érzem a hideget
Megfagytak az idegek. |
|
 Gy.
A napkeleti királyok bölcsek voltak,
ajándékot nem egymásnak,
a kis Jézusnak adtak. |
|
 Gy.
Félek gondolattól.
Egyre jobban, és magamtól.
Jön az éjszaka.
Nem tudok elbújni.
A gondolatok csak jönnek.
|
|
 V
Képzelj képeket a délelőttbe!
A gyermek arcán árnyolt fűzt,
amint kútkávát repeszt
s fénylő levélszemei |
|
 V
Álmos, rossz zenék,
Betondzsungelek,
S a hétköznapok, mint a vert sereg,
Sebzetten rohannak a múlt felé.
|
|
 V
Szilaj paripa, istrángot rángatja,
nézi a gazda, ennek, meg mi baja,
szép az istállója, mindig friss a széna,
van saját helye, külön itatója. |
|
 V
Lassan egy éve már, hogy elmentél apám,
reggel még nevettünk a nővér kóchaján,
s este már hófehér gyolcs volt a testeden,
s fájdalmad rád fagyva - zokogtam esztelen.
|
|
 V
Táncot jár a hulló falevél,
És már csak egy nagy sasszét remél.
Ha majd földet ér vége lesz…
Reménye volt… végül… nem lesz.
|
|
 V
Szenved a szív,
Kínlódik az ideg,
Kint hideg, |
|
 V
Csókolnék jégbe lángot,
pokolba mennyországot,
nyár leheletét télbe,
életet alvadt vérbe, |
|
 H
Megállok előtte.
Utat a hóban én törtem hozzá először.
Egymásra ámulunk.
|
|
 H
Aranyalma ágra, fekete madár száll
bús szemében virraszt, didereg a halál.
Elmentél, elmentél, engemet itt hagytál
könnyet sem hullajtok, az is elapadt már...
|
|
 V
Szép reményű új esélyt
kínálnak színes álomképek,
távolba néző szemekkel,
már otthont keresnétek.
|
|
 V
Nekem ragyog szeme...
és szemében a messzeség,
az égi kékben fiatal még!
Gyönyörű ez a kép... |
|
 V
Megörökített pillanatok,
rokonok és barátok.
Esküvők és temetések
Találkozások, kirándulások. |
|
 V
Út? Idő mosta,
Előttem köd. Sehova.
Jé, hová mennék?
Nincsen semmi véletlen, |
|
 H
Szívem lehűlt, kelletlen érzés benne,
Rideg világon át így utazom,
Az ősz lejár, s a holt táj vastagon
Beburkolódzik nyirkos ködlepelbe.
|
|
 H
Már decemberről pityereg az ég,
A köd az égen álmos szemfedő,
Sír a Jövő.
|
|
 V
Utolsó kis sárga levél
hintázik az ágon,
könyörög a szélnek,
még egy kicsit várjon. |
|
 V
Csak egy csepp vagyok,
végtelen tengerben,
rebbenő pilleszárny,
fülledt reggelen, |
|
 V
Ha már hó fedi a kinti a tájat,
bensőmre telepedhet a bús bánat,
Végtelen, fénytelen éjjelen,
S nem közeleg az álom a szememre, |
|
 MM
Lila szemekkel szemlélem a világot,
Amerre csak nézek, látok jó sok barmot.
Van köztük szép magyar tarka,
A többi meg; szürke marha. |
|
 MM
Adventi várakozás,
való és álmodozás,
gyertyaláng, fenyőöröm,
jégszirmok fagyott rögön, |
|
 MM
Utam javát az idő elmosta,
előttem köd, nem megyek sehova.
Már nem történik semmi véletlen,
régi nóták csengenek fülemben. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
