|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nézz körül - és szebb, mi téged vár,
annál, mi most eléd terül, egy kietlen táj...
Nézz körül ! S birtokodba kerül egy vágy-
magadba fogadod s birtoklod, ami neked jár ! |
|
 H
Árnyék-anyám míg nefelejcsek
kék énekére fülel, hozzám
angyalát küldi ide-átra:
A végesben egyedül mire várjak?
|
|
 H
Fenn hold ezüstös fénye,
Lenn szendergő világ,
Mily boldog most a béke,
Hogy őt karolja át!
|
|
 H
Jer mellém, édes lélek,
puhány, imádott dúvad,
hajadba fonom ujjaim akarattal,
súlyos, nehéz sövényedben ... csatnak. |
|
 H
A földön állva.
Mindkét lábat használni!
Nem lesz sajnálva! |
|
 H
Vége már. Nékem egy égi Múzsa jár,
törölni könnyet két szememből,
söpörni bút az életemből.
|
|
 MM
Könnyeket csalnak gúnyosan
barna szemeidbe, és te csak
szomorúan várod, hogy egyszer
ígéretét beváltja, akit úgy szerettél! |
|
 Gy.
Anyámnak a fájdalomtól
lecsupaszult a karja,
már mozdítani sem akarja.
Befeküdt hát egy virágágyba,
álma eleven muskátlifáklya. |
|
 Gy.
Esendők vagyunk,
Kapaszkodunk,
Örömcölöpökön lakunk,
|
|
 Gy.
Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele,
Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött!
Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője?
Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött.
|
|
 Gy.
Uram! Adj türelmet, erőt,
Könnyítsd meg a bánat-felhőt,
Segítsd múltat elfeledni,
Vagy legalább halványulni. |
|
 Gy.
Széllel, hóval, jéggel jár...
ropogóst a január,
fagy szülötte, tél hava,
csikorog a dallama,
|
|
 MM
Szilveszteri órák a legszebbek.
Bezárunk megint egy nehéz évet.
Bár a következő évre sem ígérnek jobbat,
mégis bizakodva nézünk a homályba. |
|
 H
Most hold virraszt, meg macska csak,
És minden ember álmot lát,
Lámpával Brecht ekkor halad
A Városháza-téren át.
|
|
 H
Nem jó a vers túl bő lére eresztve,
Fölös sorokkal hizlalva degeszre.
|
|
 H
Megtartalak magamnak,
itt benn, legbelül,
ahol a lélek csendje ül,
ahol akkor is béke van,
|
|
 H
Míg az élet sikeres és szertelen
addig a lelked kevésbé meztelen,
aztán jő az Élet, a nagy karmester
és egy vaskos doronggal jól hátba ver.
|
|
 H
Te, pásztorkölteményt, olvasó, hallgatag bukolika,
ártatlan és egyszerű dolgos ember ...
Azt a könyvet hajítsd el,
az összes, féktelen, melankolikus zabolátlanságával!
|
|
 V
Kopár a táj, a fák ruhátlan, pőre nők,
feszülnek bennük őserők,
tavaszra vágyva állnak ott,
viselve fájó bánatot.
|
|
 V
Magadnak főzted.
Meg is eheted.
Mert mindvégig hagytad,
hogy tönkre tegyenek. |
|
 V
Didergő angyal a móló végén,
nincs most hajó, mely várná fényét.
|
|
 Gy.
Édes fészekre talált
ajkamnak bujkáló tüze
minden ered megtelik
szúró villámokkal |
|
 V
Két öreg lány közös fogsorral él.
Vendégségbe felváltva mennek el.
Hazatérve elmesélik mit ettek ottan.
Majd a fogsort az otthon maradt kapja. |
|
 V
Olvad a hó, s kikukucskál
néhol termés, vagy virág,
sárgállanak kankalinok,
s több télálló vadvirág. |
|
 V
A héja repül a galamb után,
Mert enni szeretne ma délután.
A galamb, ő a béke… menekül,
Utolérik, halállal szembesül.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
