|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A hattyú dúlt, és Léda vár.
Csak jön, csak jön a nagy madár,
a föld is döng, homok repül,
ahogy közelg szünetlenül. |
|
 V
Ó, Szél, nyugat felől halált lehelve,
az Ősz jön el veled, s a sok levél,
mit, láthatatlan mágus, űzöl egyre,
ma sárga, rőt, fakó tömegben ér |
|
 V
Hópihe száll az égből,
dunyhákat ráznak a mennyből.
Készítjük már a szánkót,
gyermekeink játékához. |
|
 Gy.
Én magamat adtam,
nem csituló lüktetést,
Te adtad másik feledet és
azt aki sohasem voltam. |
|
 Gy.
Bucsuban vehettünk hébe-hóba,
ott néződtem először a tömött,
fűrészporból sűrűlt kis gömböcöt,
gumicsíkján lágyan ingva-lógva. |
|
 Gy.
Valóság vagy képzelet
gyötör álom helyett?
Nézz a végtelen égre, ott átölel,
feloldja minden bűnödet az,
akitől kaptad a szeretetet. |
|
 Gy.
Ógörög, perzsa és a kínai mesék,
ezt mesélik még a középkori regék:
A tisztaságot és a fényt jeleníti,
sőt a szellemiséget átmelegíti. |
|
 Gy.
Egy hete esik
Szakad szakadatlan,
rosszkedvre hangol.
Szobámban magam maradtam. |
|
 Gy.
„Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!” |
|
 V
szükség van növényre
orvos írná vényre
ne költs patikára
ültesd be a kertbe |
|
 V
A kialvó estben, itt az idő a száraz kóróra ül,
tömjénnel füstölő bármilyen virágot megrezegtessen
most az illat, a hang az összevisszaságba széled,
varázslat, kettétört bágyadtság ... szomorúság egy keringőn ! |
|
 V
Az álmaidban hinni kell,
ne hagyd azt, hogy elvegyék,
az ember, hogyha bízni mer,
szárnyat kapnak új mesék.
|
|
 V
Ha az esőben táncolunk,
nem számít, hogy megázunk. |
|
 V
Mikor Jégbontó hava bekopogtat,
dermesztő a februári reggel.
Égre, földre zúzmarát varr a fagy,
ágakat díszít fel fehér gyönggyel,
|
|
 V
Nem láthatok én soha mások helyett,
pedig néha oda-adnám szememet, -
hogy ezzel nézzél, ne a sajátoddal;
hátha akkor a látásod sem koplal. |
|
 V
Egy villanás volt a boldogság
Már csak az emléke maradt
Szívemen, s érzéseimen átgázoltál
Lelkem sajog a fájdalom alatt |
|
 V
Rám borult az éj.
Fekete köd, s homály
taszítja álomba a csendet,
Mit örök idők óta őríztem.
|
|
 V
a téli táj komor,
lombtalan fák ágaskodnak,
szemetet szél sodor.
fagyos a föld, mezítelen, |
|
 V
Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet,
El kell kezdeni a mára kiszabott új létet!
Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat?
A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… |
|
 V
Csillagragyogásom megfakult,
fény-árny játékot játszik velem a múlt,
Kitartóan mégis fényét keresem,
a tegnapokba mereng tekintetem. |
|
 V
Ne mondd, hogy igazán szereted,
kit álmodban látsz,mert nem öleled
a Fény tükrében, a nappalok fényében...
nem adsz igazi Fényt a szemébe ' !
|
|
 V
emlékeiben éltem
s most elfelejtem
milyen zenét verdesett
távozó Lelkével |
|
 V
Minden hiábavalóság,
Egyre csak ismétli,
Ami volt, ugyanaz lesz majd,
Az fog megtörténni. |
|
 V
Találkozunk majd!.. Szavad – öncsalás!
Forró szívemből, jaj, magad ne tépd ki!
Találkozunk majd!.. Boldog áltatás,
De száz keservét nékem kell megélni. |
|
 V
Hófehér kis bimbócskáit
Ma reggel bontotta ki,
Nem érdekelte, hogy látja,
Vagy nem látja valaki. |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
