|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
és belekésett, hogy a lelkük békül,
az Isten nem hagy semmit számla nélkül,
a nagy kéz régen túl van a rováson. |
|
 Gy.
Legalább álmomban
lehessek boldog Véle'
hadd tartsam karjaimban
legalább ezen az éjjen. |
|
 H
magyar sors keresztre szegeződött,
idegenek döntenek sorsa fölött.
Ha elveszett fiatokra gondolok,
szívemben megkondulnak a harangok.
|
|
 H
Felhőkre függesztett kertek
gyümölcs-szájukkal a nyárról
énekelnek
|
|
 H
Mikor a nem túl magas, fekete ég fedőként ereszkedik
csúnya ragadozómadárként a lélekre,
és egy szomorú napot, mint az éj és a köd
kőre terít, és a teljes láthatáron teljesül egy ölelkezésben, |
|
 H
Habár sok az élc,
Te sohasem félsz,
bár magas a léc...
|
|
 H
Nem feledem sosem, hogy akiért éltem
ellenem fordult egy őszi napsütésben -
ellenem fordult, majd elárult bennünket
összetört szívemben ájult vérem lüktet.
|
|
 H
Te, túlvilág arája, szent edény,
Te, kit a Csend, s a vén Idő nevelt,
virágfüzérbe írt csodás regéd
akármely dalnál édesebb nekem:
|
|
 H
- Ma fagy bilincse enged, a part fűzöld,
bogár mocorog úton-útfelen.
Miért, hogy pillantásod mégis űzött,
szemed szomorú, fakó, fénytelen? |
|
 V
Három éve kemény télben,
Magas hóban, hideg szélben,
Anya, kórházban vajúdott,
Valakire gondolhatott! |
|
 V
Pálkata péntek, esti mesének,
hét-szarvú törpe hámlik a ködbe.
Szőr-pihe állán, csombor a vállán.
Bocskoros ördög, orra csak szörcsög, |
|
 V
Ég és a Nap között,
A felhők fölött
Száll a lelkem
Arról szól a versem. |
|
 V
Emlékeim sűrű erdejében
bolyonganak gondolataim,
miként a lepkék, virágra szállnak,
eltévedek a múltam útjain. |
|
 V
Mikor a huszonévek szállnak,
s reptükkel fájnak:
ne add magad!
Éveid múltával |
|
 V
Régen láttalak,
jobb ez így nekem.
Nem is hiányzik
a zavaros életed.
|
|
 Gy.
Tarka cica, s hápi kacsa,
elindultak vándorútra.
Völgy ölén egy patakmeder,
rajta fából egy híd hever. |
|
 Gy.
A szerelem, örök vallomás
mely nem ismer sem kort, sem semmi mást,
A szerelem nem ismeri a határt,
és leküzd minden akadályt. |
|
 Gy.
Ha hajnal ébreszt, nem tudom minek,
hisz virrasztanak éjjel a sínek,
az ember úgyse zötyöghet sokat,
a világ végén megáll a vonat. |
|
 Gy.
Február, hó ruhád!
Hószakáll február!
- Minden ág, hóban áll...
Pihe hó, pille száll. |
|
 Gy.
Ötven vagyok, jó régen élek,
Hogy alakulnak emberi életek?
Enyém rosszul, ünnepelni nincs okom,
Ez van, akarom, vagy nem akarom. |
|
 V
Világ virága,
te, égő liliom,
erdőkben, fészekben
szárnyakat bontó - |
|
 V
Felemás tél mindig mást remél,
hol a százszorszép... észrevegyél,
és Holle anyó is csak henyél.
Aztán behörpint egy fordítót, |
|
 V
Sok éve már, hogy fogom
A Kezed;
Azért vagyok, hogy boldog perceket
Adjak
Neked;
|
|
 V
Könnyűek, jóllakottak, boldogok
az elveszett fiatal lányok szeretői,
miközben kezeim fáradtak,mert
fellegeket öleltem ... ábrándokat. |
|
V
Arany folyik a szádból, sugarában mosdom,
mindkét kezem és arcom beléje temetem -
beszélj még hozzám holnap is, édes Szerelem,
hogy erőre kapjon bennem porladó csontom.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
