|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Ha képet festenék a régi időkről,
Köddé vált napok letűnt emlékeiről,
Rajta lennél te is valahol úgyhiszem,
Hiszen te voltál egykoron mindenem,
|
|
.jpg) Sz
Mikor majd a szél szárítja föl
a hajnali harmatot,
s ünnepekkor színes léggömbök
ékítik a magasságot,
|
|
 H
Még emlékezem
nem szűnök meg szeretni
mindig bennem élsz. |
|
 H
Ez több, mint elég,
kevesebb,mint szükséges,
pont, amennyi kell. |
|
 M
Nem, most végleg el kell mennem,
várnak rám mind az újak
velük kell most együtt lennem,
a sok kéz, felém nyúlnak! |
|
 M
Éjszaka az erdőben,
Minden olyan halk,
Mint minden este,
Amikor aludni tér, |
|
 M
Torkomra fagyott a szó, szívemen kő ül-
Oh, Te! Csak mész komótosan, csöndben,
út porába süppedt nyomokat követve.
Nézz rám, ide, csak egy kicsit, csöppet! |
|
 V
A hajnal, mint vadló vágtat elő a sötétből,
Most vált el az éjszakától, mint a jó fivértől... |
|
 V
Fenséges Mennydörgő elől,
amíg meg nem pihen,
teremtményként elbújhatunk –
A Költészet, iker: |
|
 H
A megunt kutyát, cicát
lelketlen, gonoszok,
kiteszik az utcára,
sorsukra hagyva, élnek,
|
|
 H
csupán, de kapaszkodok még,
Semmiség talán de a zuhanástól visszatart,
Ha rám omlik a világ és a fejemre szakad az ég,
Egy szalmaszálnyi remény még akkor is marad,
|
|
 H
Munkám most ideköt, iskolába.
Bár tanárnak készültem – nem az vagyok.
Gyereksereg zsibong, itt kréta, ott tábla;
így sem veszítem én a holnapot. |
|
 M
a "volnából" lesz valóság,
jövőt fejlődik a világ.
a volna volt, a lenne lett
tevékeny ember teremtett. |
|
 M
Már nem gondolunk Plátóra ami
valamikor felkavarta nekünk az életünk.
Mikor azt gondoltuk örökké tart a
vágyódó szerelmünk |
|
 M
Álom volt, vagy valóság,
izzott két szép szemed,
nyitott könyvként hagytam rád
ezt az üzenetet! |
|
 M
Alattam komótosan forog
a Föld, fölötte tengernyi tejszínhab.
Száll, lebeg az álmom, a vágyam
ködösen, mint milliónyi ég- darab.
|
|
 M
Ó, bár visszamehetnék térben és időben,
mit nem adnék még akkor is, ha most
nem létező lehetne e betegségem,
még akkor is, ha nem tudnám, |
|
 M
Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát. |
|
 M
Semmivé válik a múltam,
csupán buborékot fújtam,
csalódott gyermekké tettél,
hazudtad, de nem szerettél. |
|
 M
Nem hallom,
A kísértés hangos szavát,
Eltávolodott a magány,
Száz csók hatolt át, |
|
 M
Kivel kitisztítja szeméből a könnyet,
melyet érte halkan, hüppögve hullajt,
s ki a szeretet fokmérője lesz mélyen,
miután a természet őt visszahívta. |
|
 M
eddig, mindig eszembe jutott valami
most
órák óta szenvedek rímtelen |
|
 M
Ó bárcsak kiadhatnám magamból minden bánatom,
De nem tehetek semmit csak az orrom lógatom,
Üres szobámban fekve, üres éjjeleken,
Eltöri a mécsest mindig az űr a szívemben, |
|
 Gy.
Nem vagyok senki játékszere,
Sem egere, kit a macska kergethetne,
Ezt kell azoknak, akiknek szól, tudomásul venniük,
Megérteniük, |
|
 Gy.
Március havában,illatozó virágoknak
csodálatos varázsuk van,
megigézik a lelkeket,édes
szerelemre keltenek |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
