|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
A fehér szirmok szítták a világot,
ahogy a karcsú mandula virágzott,
s mert levette a válláról a gondot,
a szomszéd meggyfa szirma kibomlott, |
|
 H
Életperc, végleg belefagyott a párnámba,
Én meg aztán belestem az életármányba…
Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? |
|
 H
Könyvek és levelek,
ruhák vagy csetreszek;
sok a felesleg, a szemét,
ember teríti szerteszét! |
|
 H
Nézd a két kezem, milyen gyenge lett,
Nem bírná el ezt a gondterhes életet,
De míg te létezel, az erőm végtelen,
Mi lesz velem ha egyszer elveszítelek? |
|
 Gy.
Nézd, a napsugár most engem melegít!
Szelíd szellő lágyan cirógat.
Ölelkezem a cseperedő fűvel,
krókusz bársonyosan csókolgat. |
|
 H
Langyos napsütésben
elmerengek csendben,
átfutnak emlékeim
a képzeletemben. |
|
 Sz
Èlj hidd el èsszel mert egyszer ùjra eljön!
Ùjra eljön ,hogy vègleg mindent eldöntsön!
Lehet a te èleted romokba meg ègve a kezed
De ,ha ő a szívedbe költözik meggyògyul a szíved
|
|
 Sz
Évszakok jönnek, évszakok mennek,
rózsa hozza a frissítő kikeletet,
megigéz, illatával felemel, ha
fölé hajolsz harmatos reggelen,
|
|
 Sz
Szép volt a nászkiséret,
koszorúslányok, virág halmazok.
feldíszített lovasfogatok,
Egy életre való, jó kivánságok.
|
|
 M
Érkeztél te kis fiúcska,
döngicsélve, életútra. |
|
 M
Ha itt késő, ott korán –
ha ott elmúlt, itt talán… |
|
 M
A lágy, susogó szél fésüli arcomat.
Langyos esőcseppek mossák hajamat.
A lemenő nap sugarai simogatják arcomat.
Kék madár, mondd el, mit látsz ottan? |
|
 M
Hőn szeretett, a magányos, halhat-e fenn a kereszten,
megfeszitetten, mint utonállók-gaz-sunyi latrok?
Síró széllel várni a percet, földre le döntse
kínjai fáját, bűnhődéstől megszabaduljon. |
|
 Gy.
Ez még csupán az első sor,
És ez pedig itt, a második,
Valahogy minden versszakom,
Mindig ugyanígy kezdődik, |
|
 Sz
Reggel illata
Még hűvös, csillagfény nincs.
Nagy rét, kizöldül.
|
|
 M
Ez az enyém, az a tied.
A magadét becsüld meg.
Az enyémet ne vedd el. |
|
 M
hogy minden élni vágy'...
Mindig van valami, mely
visszahúz, megtör,
amiből nem tudom, lesz-e kiút, |
|
 M
Nem kell nekem nagy csoda:
Csak egy iskola, vagy egy óvoda…
Vagy csak – egy emléktábla
Szívemnek emlékére zárva. |
|
 Sz
Nyakamba nyög a hajnal
kéjesen ágyéka dobban
reped a sötét égbolt
kihunynak a csillagok.
|
|
 Sz
Ha itt az idő, Én elmegyek,
ám magammal nem sok mindent viszek.
Itt hagyom majd aszott testemet,
fentről néz rátok lélek- íriszem.
|
|
 Sz
A tehetség nem röghöz kötött
És nem a divat hozza,
Nem kékedig, hanem születésünkkel
Kapjuk, és boldog, aki kapja. |
|
 V
Mint az aki a nagy szerelem után szaladgál,
De egész életében csak helyben jár,
Mert Ő vár vár vár, és nem tudja mire már,
Pedig a szerelem térerő híján senkire rá nem talál, |
|
 H
Antik vagyok,mint egy öreg óra,
amit oly sokszor húztak fel,
eltörött a rugója. |
|
 H
Hullámos csillanással sikong
a tiszta, üde csermely, |
|
 H
Hullt a tavasz hószirom ruhája,
ringatott egy könnyed dajkaének,
fényt terített zsenge zöld subára,
fűillatot bújtatott az élet. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
