|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
a sértés kísértés,
bocsánatot kérés.
baráti megértés,
elégséges jelzés. |
|
 M
De érzem én, kísért a múlt,
valaki sír, könnycseppje hullt,
egy hosszú szerelem miatt,
lelke szomorú, riadt. |
|
 Sz
Amikor még egy éves vagy,
szüleidnek gyöngye,
kezét fogod el ne tévedj,
ne hulljon a könnye.
|
|
 Sz
Megvárjam, amíg elmegy az anyám,
és elfájdul, mint falevél a fán,
vagy ő várja meg, amíg én megyek,
jaj, ki lesz, aki türelmetlenebb?
|
|
 Sz
eltévedtem
emlékeim erdejében.
kanyargó ösvények sűrűjében
|
|
 Sz
Látom, hogy remegsz és félve élsz
Ha így élsz a sötétség felé mész!
Ami rajtad múlik attól soha se kell félni
|
|
 Sz
A Nap bíbora alig csordogál,
szétfolyik az ég sötét bársonyán.
Harang int búcsút az alkonyatnak,
csendet áhítva a lélek hallgat.
|
|
 Sz
Könnyezik a Föld. Sápadt, zokog keservesen.
Erőtlen, könnyei szennyezett patakká folynak.
Benne az élet segítségért kiált, jajgat-
Most tehetetlen, reményei egyre csak fogynak.
|
|
 Sz
Mikor a civilizált vadont járom,
Hiába hajszolom nem találom,
Nem akad egy biztos óvó hely,
Hogy a sötétség elől ott bújjak el,
|
|
 Sz
Kékben fürdik az ég, világít kövéren a hold
Hosszú selyemszál fénye mártózik a tó vizébe.
Bolyhos bibék szórják szerelmüket a szélbe
szemérmesen, mert az imént még sötét volt.
|
|
 Sz
Temesvár határába áll egy
kápolna egymagában.
Nappal csak varjúk tanyája,
alkony volt a varázsa.
|
|
 MM
Gondolataim távolba révednek,
lelkem most nem könnyű... nem,
nem olyan, mint egy pille sóhaja. |
|
 H
Tudod, hogy a költészet
valami furcsa féreg,
éjjel még benned szunnyad,
reggel írásra ébreszt. |
|
 Sz
Szemeidtől meggyógyulok
és úszom,
egymást tartjuk,
egymásnak tatjuk a meleget.
|
|
 Sz
Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték.
|
|
 Sz
Van szó, amely
kardjával egy
fegyverest is leszúr.
|
|
 Gy.
Ó, kikelet! Te is érzed a reményt?
Emlékszel a hóvirágra? Ő hívta elő!
|
|
 Gy.
kiüresedve állok,
szenvedtél értem is,
mit meg nem érdemeltem, |
|
 Gy.
A sors megtépázott bennünket
az út már egyre rövidebb,ha akarod
az út végéig maradok veled. |
|
 Gy.
Utakon keresztek,
Fájdalom-keretnek
Számolatlan imáiddal
Meggyónhatsz esetleg. |
|
 Gy.
Szükségem van rád, oly szűk ez a világ,
Nem véletlen talán, hogy te találtál rám,
S bár az életem olyan, mint halottnak a csók,
Mégis élvezem minden percét mikor veled vagyok. |
|
 M
Létezik sok út de mindegyik oly rögös,
A levegő amerre nézek mindenütt túl ködös,
Kétségek fonják át a jövőnk rejtett világát,
S ha elvesznék közöttük, még te se gondolj rám, |
|
 Sz
Óh, Te táncos lábú, finomkodó
Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró,
Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető,
Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő!
|
|
 Sz
Köztünk sok a gyűlölet,
köröttünk magas a fal,
hiába annyi bűvölet,
sok bús eső takar.
|
|
 Sz
Álomképekben, hangtalanul
jön értem az áldott tudatlanság.
Míg alszom, nem tudom, mennyi időre szól
a visszafordíthatatlanság...
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
