|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ő az... látni véltem karcsú alakját,
kimagaslott - a láthatárban szilfa -,
de csak az est csalta meg szemem, és kékes, szürke füstje,
ami kibontogatta haját és mindent eltakart. |
|
 M
Nekem nem kell anyák vagy halottak napja,
szivemben vagy minden gondolatomban.!
Te voltál nekem az anyák mintaképe aki
Boldogságot vitt az emberek szivébe...... |
|
 M
S ím, szegett szárnnyal hazatértem,
Mint nyomorult hajótörött,
S itt enyhülést, vigaszt találok
Két ölelő karod között. |
|
 M
lélegzetes csoda volna
ha a múltba visszafolyna,
bár valóság ma is álma,
hegyek szülték, s tenger várja. |
|
 M
Az
élet
hálás lesz
Neked jóért. |
|
 M
Rabolj el a mélyből ... nagy meglepetésre,
onnan, hol erdőnyi zátonyépítő korallok alszanak,
mikor a Hold felhevíti szomorú virágait,
mikor foszforeszkáló kamrák mélységében világítanak. |
|
 M
A szokás hatalma
akár az öreg fa,
kapaszkodik. |
|
 M
szeme éles, száll körözve
eget földdel összekötve,
nem született messzi tájon,
aki ilyen könnyen szálljon, |
|
 M
Anyád csak egy van,
Szeresd minduntalan,
Míg melletted, veled van.
Melletted állt minden bajban, |
|
 V
Mi az, hogy jó?
Mire való?
Életkörülmények ugyanazok,
Magamban bánatosodok. |
|
 V
Kanyargós, poros út a mezőn át vezet,
hajdanán legelő, akácerdő mellett.
Nézem a bókoló pipacs virágot,
társát a vetés szélén már nem találom. |
|
 V
Te vagy nékem a boldogság,
leges- legszebb rózsa a kertben,
hangod, mint a csalogányé,
senki se dalol nálad szebben! |
|
 M
„Magtestvérem, nem jó élni.
Nem tudok már jót remélni.
Majd megfagyok! Jég a fészkem,
hátamon a halált érzem. |
|
 M
Most fájnak már a füstté váló tervek,
eltékozolt álmok, eltemetett vágyak.
De mit is tehetne, aki későn ébred,
homokóra-percek gyorsan tovaszállnak. |
|
 M
Már nagyon régen csak az lehet,
Ki szeretetéből, (minden kincséből)
Önzetlen drága szívvel csak osztogat! |
|
 M
Fürdess meg hideg szikrázásodban,
mint a nagyhéti ének fürdik a nyitott égben,
és nézd a lángot, hogy a helyem az istenek mellett elnyerjem. |
|
 M
Pihenve a tűznél,álmodozván,
Úgy érzem mintha én lennék az
Utolsó mohikán !........ |
|
 M
Iskolától, tanároktól búcsúznunk kellett,
Kínt várt ránk a nagybetűs élet, egy új kezdet.
Dönteni kellett: munka vagy továbbtanulás,
Bárhogy döntöttünk… biz’ egymástól elszakadás. |
|
 M
Már messzire ment,
Én csak vágyódok érte…
Ő adott éltet… |
|
 M
Önállóságában, magabiztos is lesz,
Ezzel arányosan, értelmes, okos lesz!
Szülője nem érti, fájdalmát ringatja,
Így kell ennek lenni, gyakran mondogatja! |
|
 M
Az égbolton volt csak egy kék kalap,
s míg hunyorgott sok felhőfolt alatt,
az Isten bámulózott valahol,
egy simlisapka árnyéka alól. |
|
 M
A fűre leheled,
Aki a zord telet
Tavaszba temeted, |
|
 M
Ha te jobbá leszel,más is jobbá lesz majd,
a felvilágosodás lámpája kigyullad.
Futótűzként terjed szívekben - lelkekben:
krisztusi változás honol emberekben. |
|
 M
Oly szép vagy te most is, mint annak idején,
mikor vágyakoztál az álmok szigetén!
Édesanyám ne sírj, cirógass most újra,
ott leszek fázós éjjelen melléd bújva. |
|
 M
Ki gondolta volna,
hogy íly rövid az élet
és egyedül kell, hogy élj? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
