|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Nem jöttél,egyedül vagyok,
elmúlt egy pár nap,nem
tudom mit gondolhatok,
Talán örökre búcsút mondok |
|
 Gy.
Ó, nézd! Amerre a szem ellátott mindenütt,
hó fedte a hegyet, ormán megcsillant a nap.
Ölelte, cirógatta, rá fénycsókot lehelt,
egészet óvón beburkolta a színarany. |
|
 M
A dicséret örömöt szerez,
fontos, hogy legyen megérdemelt.
Ne pusztán hízelegj vele,
így nem lesz hitele. |
|
 M
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom...
Papíron, ha percegek, ezt imádom. |
|
 H
Finoman… tepernélek, Márta
A délutáni sziesztánkba. |
|
 H
Én a nagy bűvész Vauvert vagyok
nagy tüzekben, is fel 's alá sétálok.
Homok oltárok előtt térdelek,
lila csillagos ruhát viselek.
|
|
 H
Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is,
Persze így elmaradt a várt, hóban liezon is…
Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is. |
|
 V
Oh múzsa, ki hozzám hívatlan
Jöttél sok édes pillanatban,
Váljunk el! most e homlokot
Ihletre úgy sem csókolod.
|
|
 V
Emlékszirmok, csodás álmok,
szív-szőtte lélekvirágok.
Kopott, gyűrött füzetlapok,
közte préselt fehér szirmok.
|
|
 V
Ködös, borongós hajnalon
a fagy ellen, nincs oltalom
a hideg, csontvelőig hatol.
Jeges kézzel |
|
 M
Két karod lágyan átölel,
alkonylik már, az ég veres. |
|
 H
Testünk egy lakóház,
ajtaja, ablaka,
mindig tárva, nyitva. |
|
 H
Színes forgatagban csupasz
lelkem
nagyon fázik, álarcok közt
didereg. |
|
 H
Éreztem,a világ elment mellettem,
itt hagyott engem a végtelenben.
Már nem is fáj a kín,megszoktam
az érzelmet,hitemet elvesztettem, |
|
 H
Hová lettél? Kereslek Helen!
Már mindent megtennék, csak legyen…
Jól elveszett lettél,
Rosszabb… félelemnél. |
|
 H
Ránk mosolyog a hajnal,
Szél susog a hegygerincen,
Ódát zeng az OROMI DAL. |
|
 H
Szűk árkádok, csillogó paloták,
karneválkirály
aranymaszkban, kedvese áttetsző
fátyolban, suhog a selyem, |
|
 H
Falak álarcban és ködtakaró mögött,
A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött?
Falak álarcban és ködtakaró mögött. |
|
 M
Van abban ráció, hogy ő
Italtól, vágytól, dühtől égett,
De nem lett szürke, vénülő,
Nem tűrt tegnapelőttiséget. |
|
 H
Mikor a sötétség megtellít ijesztő, félelemmel,
Egyedüllétben várni valakire, aki soha nem jön el,
Küzdeni az érzelmeiddel,visszafolytott könnyekkel.
Megtört szívvel várni,a lassan jövő hajnalt..... |
|
 H
Te visszahoztál a sírból is,
Bűbájod oly végtelen nagy,
Felszítod a gyönyör tüzét –
De oltni már képtelen vagy. |
|
 Gy.
Ó, te orv idő!
Teled, pusztítja testem.
Ápolja lelkem… |
|
 Gy.
Köd a légben, köd a földön,
beborít, mint szürke ködmön
völgyet, hegyet, háztetőket,
alig lehet látni őket, |
|
 M
Az egyik: „Amit én ma hallottam,
nekem egy nagy gondot ad az;
vannak emberek kik azt mondják, ők
tőlünk, majmoktól származtak. |
|
 M
Már eljutottam odáig, hogy néha félek.
A holnap nem fáj, a mában élek.
Multra néha vissza vissza kell hogy nézzek,
Millió számra peregnek az emlékek. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
