|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Te Nap...küldjél fényt gazdag sugarakkal...mi felénk,
hogy kertünkben újra bukkanjon elő a növények levele...az üres fákon. |
|
 M
Harmatban, hajnalban
kaszált negyven évig
- útját most az idők
könnyeimmel mérik. |
|
 M
Mit a két szemed tükröz, az szívderítő:
Ring a rozsmező tengeri szélben.
Olyan más vagy nagyon, mint e sokféle nő,
Ám ezért vagy az én feleségem! |
|
 M
Mára egy újabb faj pusztult ki-
hallod? - rettegve suttog az erdő.
Baljós kürtöt fúj a hantmadár,
és homlokát ráncolja a felhő. |
|
 M
Olvad a gyertya, viasz pereg,
lobban a lángja, nem alszik el -
Istenem, mennyire szerettelek! |
|
 M
Létezik-e örök boldogság
Ami tarthat, egy életen át
Átevezni közben tengeren |
|
 M
Nézd kristálytiszta reggelünk kék varázsát!
Ránk dobja majd ruháját,
És elfedi a világ elől önkívületünk lágyan…
Csak kortyolj belőlem bátran. |
|
 M
Szárnysuhogás, tombol a szél,
fák ágain, varjú népség.
Összegyűlnek, úgy kárognak,
eleség után kutatnak. |
|
 M
Életemből elszökne a rohanó, vágtató idő,
Mikor ránézek, semmibe se néz, azt látom.
Csak úgy itt hagyna, mint önállósult csúf, régi szerető |
|
 M
Nem számítva,az útra.
Éhes farkasok bandájára.
Küzd a gazda,alig birja
Látja,hogy minden hiába
|
|
 M
A kis szobádra ült a félhomály,
feledve száz recept s a gyógyszerek,
a lámpa ég, s az est magánya fáj,
el is merengsz, amint a perc pereg. |
|
 M
A férfi felfedezte a nőt és kitalálta a szeretkezést,
A nő felfedezte a szeretkezést és kitalálta a fejfájást. |
|
 M
Én mindig abban reméltem
sőt abban a hitben is éltem,
másról sohasem ítéltem
néha mégis egy kicsit féltem. |
|
 Gy.
Virít a hóvirág, a krokusz
és bújik a többi
tavaszi virág is. |
|
 Gy.
Tudod, kicsim, te vagy ma mindenem,
sok régi búra, bajra ír, vigasz,
e zord világ ezernyi színt terem,
s a tűnt idők meséje mind igaz! |
|
 Gy.
Harmadik nyáron pihensz, csak pihensz,
Pengédre rozsda rakódott,
Álmodj hát te is dolgos nagy időkről
Szívbolondító édes nagy álmot.
|
|
 M
Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba,
És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba…
Meg kellene örvendeztetni a kedves olvasókat,
De, most nem találom a megfelelő gondolatokat. |
|
 Gy.
Mindig rosszul helyezkedtem,
elhittem a felnőtteknek,
amit a fejembe tömtek.
Hittem a mesékben, csodákban, |
|
 Gy.
Fagyos ágon, kicsi veréb,
didereg, ó fázik szegény.
A szárnyacskáját kitárja,
csirip-csirip ezt kiáltja. |
|
 Gy.
Ragyognak a sötétben a gyors villámok,
Ahogyan a gondolataimnak gyorsasága lelkemben suhan,
És a dörgés messziről nyög,
Ahogyan lelkem nyög kétségbeesett szorításban. |
|
 H
Régen volt egy pici tanyánk,
álom volt,vagy valóság tán?
Vagy megcsal már az emlékem,
az egészet csak képzelem? |
|
 H
Amatőr költők
versei feledhetők,
a szerzők szerethetők.
A vers lelki önéletrajz:
|
|
 H
Az élettől, nem kérek sokat,
Csak egy jó „egyéjszakás kalandot”.
Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz.
Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! |
|
 H
Bementem veled tegnap a városba, Drágám
meg is fizettem én e kis kirándulást, drágán,
négy óra alatt vettél, két pár méregdrága cipőt
nem is tettünk egész délután egy perc pihenőt. |
|
 H
Az ifjú állt az égő fedélzeten,
csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült,
csak őt tartotta a fegyelem. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
