|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Sokszor mámorban,
Jártam álomban,
felhõt nem láttam,
reggelt nem vártam:
|
|
 M
Az erdõ fája kristály dér díszben
- mély álomba merült, hogy túlélje
a természet adta kemény fagyot,
s majd tavasszal új életre keljen |
|
 M
Megannyi bánat-tûz bennem honol
Hamuvá parázslik, fel-fel lobog
Szikrákat hányva vetülve csap
Rõzseláng nyalábja láncolva tart. |
|
 M
Édes eljött az este hozzám...
Kis falunkból, messzirõl
Hogy lássa õ fiát
Az embert, ki mûvelõdött könyvekbõl. |
|
 M
A szív, melyet díszdobozban kínáltam,
Most sárban hever,
Megtörve, kibontatlan
|
|
 M
Szétszaggatva bár,
Új útra indul megint,
Visszatér testembe,
És páromra tekint. |
|
 M
Az én életem az, hogy Ember legyek,
Hogy lantomba újra életet leheljek,
|
|
 M
Nézz végig magadon, csak hálni jár beléd a lélek.
Én végig nézek rajtad és mit látok?
Menetelõ gépeket, kiket annyira szánok.
|
|
 M
Aranycsillagok töltik az eget,
Virágszirmok nyílnak szikla szélén,
Vágytiporta testükben a remény
Izzó idõ. Rezgõ árnyként remeg. |
|
 Z
Tengert átrepülõben vesd Ilionra szemed
Múló álmokat míg az idõ betemet.
|
|
 Z
Kibomlik az égen egy arc,
a felhõk mögûl letekint -
Emberek, keljetek fel!
- Az Ember Fia közelít. |
|
 Z
Ebben a langymeleg októberi nyárban
Sokévnyi emlék képe feldereng,
|
|
 I
Tekinteted símogat,
Mint lágy szellõ,
Két karod,
Gyengéden ölelõ, |
|
 Gy
Gyertya
lángjába folyik a szemem.
Múltját keresve benne a lélek, |
|
 Gy
kezem nyújtom
kérek:
itt a vérem végleg |
|
 M
Szemedben a ki nem mondott vágy,
Arcodon a fájdalom nekem is fájt.
Ál-mosolyod mögötti könnyek
Égették üres lelkemet. |
|
 M
Amikor elõször csókoltalak,
Vad s mohó volt az ajkad.
Amikor elõször csókoltál,
Mint a méz, édes volt a szád. |
|
 Z
Kardod lennék én, mely
mindig megóvna
Szomjoltó vized, mely
örökké éltetne
|
|
 M
Álmos a város.
A pirkadat döcögésével
Bújik még a takaró alá |
|
 Z
A nagyika ébren van már,
Leveszi a takarót,
Mondja, kicsim ne viccelõdj,
Tedd le azt a nagyítót |
|
 Z
Arcomra kiül az arcod.
Törhetetlen nyomokat vések.
Irdatlan - életnyi karcon:
- melegét fázom az ölelésnek.
|
|
 Z
Bõ kézzel oszd, amid csak van, s fogadd, mi jár neked!
Szeress, remélj és gazdagíts, éld így már életed
|
|
 M
Te ott állsz, én emitt.
Szíved húz, s vágyad elrémít;
remélnél, szárnyalnál -
nem lehet, nem szabad... |
|
 M
Ebben a percben, melyben az idõ
Megállt a némaságban,
Kéz a kézben,
Ott állok melletted, kitartóan.
|
|
 H
Isten a lelkek tudója,
Hol van a lelkek utóda.
Mire volt büszke a lélek
Szeretni a hont, a szépet.
|
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
