|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 A
hegedűben síró
fájó keserves hangok
az úton menve
meg-megállva
|
|
 A
Ültess te is egy fát, s tanuld meg szeretni,
s próbálj az emberhez pont így közeledni.
A másikban próbáld meglátni a szépet,
olvass szép meséket, tanulj emberséget!
|
|
 A
Haragos vagyok, ha azt mondod várjak,
Úgy érzem, mit felém mutatsz, nem más, mint a hátad.
Én egészben, teljesen adtam oda magam,
|
|
 A
Kiszámíthatatlanul, szellő szárnyán érkezik,
Hajnali első harmattal éledezik.
Váratlanul jön az eufórikus bűvölet,
Már-már gyönge lábaidról levesz.
|
|
 A
kismacska tigris-erejével
asszony-állat törékeny keresztjével
örök váltságot szerzett neki -
a szüntelenül menekülőnek.
|
|
 M
Hát jó, tépd le a csomagolást,
vájj most bátran csupasz, nyers lelkembe,
karcolj hamis szavakat szívembe,
Öld meg az illúziót, hogy láss! |
|
 M
Májusi virágként maradj örök nékem
S a szád mosolya utánozza hangodat,
Még álmomban is figyeltelek téged
Virágozz, s lássam karcsú bájodat. |
|
 M
Márvány lapon kopog az eső cseppjei,
Kezemben a vadrózsaág fény jelei.
Piros rózsa szirmok nyugszanak a földön,
Utat mutatva, benne a legszebb gyönyöröm. |
|
 A
A rossz emlékek miatt sírok, hogy sajnos ezek még ma is fájnak
Néha úgy érzem nincsen senkim, egyetlen barátom a szoba, ahol élek
Nevetséges élet
|
|
 A
A pirkadatot köszönti a kakas,
Hasamra süt már a felkelő nap.
Még egy álmos nyújtózkodás.
és nincs további lustálkodás.
|
|
 M
...mi többiek, esőcseppek fátyolán át
nézelődtünk, kémleltük az eget.
|
|
_turul_emlekmu_tatabanya_donath_gyula_1907_2.jpg) A
Odafenn fészkeltem a sziklás bérceken,
vigyáztam hazámat büszkén és délcegen.
Fészkemet megóvva tártam ki szárnyaim,
nevetve kifogtam a pokolnak árnyain.
|
|
M
Sok éve már, e pillanatra várok,
s gyakran hittem, nem érem meg talán.
Most meghatottan, itt, előtted állok,
hisz’ megszülettél első unokám!
|
|
 M
Apa zsiráf a fiával,
Bemennek egy kocsmába,
Elkezdenek iszogatni,
Csapolt sört, vödörszámra. |
|
 M
Gyengéden simogat,
olyan lágyan ringat
a meghitt szerelem,
|
|
 A
Időnk vasból
Kovácsolt
Fogai
|
|
 A
És én elindulok, megint,
Fényben úszó városom búcsút int.
|
|
 A
nem hallja senki,
hogy Krisztus zokog.
nem hallja senki,
hogy sírnak az angyalok.
|
|
 A
Hé te ott te falevél, aki ott úgy egyedül lógsz a fatetején
Télen
Nem tépett le egy vihar sem nem tréfált meg az őszi szél sem
|
|
 A
Az idő repül, meg nem áll,
a tizennyolcat vegyük egy jelnek.
A kislány magasra száll,
az évei útra kelnek.
|
|
 A
Egy pillanat, egy villanás, és megáll a lég,
mintha tudná, hogy történni fog valami, VALAMI…
… valaki nem tud álmodni a tenger mélyén.
|
|
 A
Éjszakának pirkadatján, karomba veszlek,
Csókjaimmal hintem rád, a legszebb érzelmet.
Karnyújtásra az éden lombos fája...
|
|
 A
Bár évek múlásával arcodra ránc került,
lángoló ifjúságod lobog még legbelül?
Vagy lelked simaságát borítja korod ránca,
szellemed csuklójára került bilincse-lánca?
|
|
 A
Nyolc év körüli mindegyik,
Játékuk még gyermeki,
Legkedveltebb a bújócska,
Meg még a doktorosdi.
|
|
 A
Végtelen betonutak kanyarognak a völgyben,
Szelnek át dombokat s hegyeket, alázatos csöndben.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
