Napkorong

H

Nyári szünet. Amire minden diák vár. Minden család számolja a napokat a nyaralásig, a gyerekek homokvárat építenek a tóparton, s a fa, az útmentén, a legszebb kosztümében dalol.

P-14 Strandon

H

Félálomban szendergett és csukott szemhéján át is érzékelte, mint festenek a lehúzott redőny lécei között átszivárgó napsugarak vidám csíkokat a falra és az ágyára.

V-24 Az élet szép

M

Ha azt mondod, unod magad
S a lekvártól minden ragad
Hagyjál minden dolgot másra
Utazz le inkább Földvárra,

P-13 Sivatag

H

Szahara–túránk megszervezése nem volt könnyű. Alku alku hátán:
Már az első fes-i reggelinknél megkörnyékeznek, majd Mohammed további két napon át puhít minket

V-23 Emlékek (szonett)

M

Bár évek teltek el, lomha évek,
s alig változott ez a régi táj,
ma is visszahív a múlt emléke;
jönni nyugtató, látni mégis fáj.

P-12 Éjszakai találka

H

Péter élvezte a napsütést, amint kint feküdt a tengerparton. Egy szép napsütéses augusztu-si délután volt. Szeretett magányosan kis öblöcskékben tanyázni

V-22 Az is egy nyár

M

Az is csak egy szerelmes nyár volt,
az is csak egy pillanat,
azt is elvitte szárnyán az idő,
azután is csak emlék maradt.

V-21 Utolsó Ecloga

M

az ember - barátom, itt és most
a költő - máshol és mást

P-11 A nyár csodái

H

A tavasz már messze szállt,s az augusztusi forróságban indultunk útnak a tengerpart felé,ami a változásokat szimbolizálta számunkra.A monoton hétköznapokból elszabadulhattunk végre

NE FUSS EL

M

Bennem is remeg a szívem
Igazán szeretlek, hiszem.
Olyan vagy, mint mezőn az őz
Melletted soha nem lesz ősz.

Ébredés..

M

Egy dobbanás még.
Aztán boldog nyugalom árad szét..
Remegő lelkem elalszik...
Régi álmom vár rám...

Alkonyat

M

Ahogyan eltűnik az utolsó napsugár,
Szürkülni kezd az Ég.
Majd sötétbe borul minden,
és leszáll az éj.

Irgalom

M

Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.

A vándor

M

Nézd őt, ki lassan vánszorog.
Nem tudja mi az, hogy élni,
s nem is akarja elérni.

A Hollandi még egyszer visszatér

M

Fehér, tajtékzó csík hasította át a tengert,
Akár egy mélyéből forrongó gőzkígyó,
A sötét víz, mint két hatalmas tenyér nyílt ketté,
S markából előtűnt egy fekete hajó.

Nadine emlékei, az ég felé

M

Szénaboglyán, langyos éjben
hevertem egyszer arccal felfelé
és ott villogtak fent az égen
csillaghadak szemem elé.

Variációk

M

Szőke, barna
Hű vagy csalfa
A nő

Színház az élet

M

Színház az élet, játék és játszás
Szomorúról derűsre hirtelen válás.
Eljátszani az életet mások előtt
Más szemére hamis fátylat szőtt.

Hajnal

M

Sok százezer csillag még ragyog fenn az égen,
De szép lassan eltűnnek a hajnali fényben.
A nap első sugara hol leér a földre
Sok-sok harmatcsepp lesz az ég tükre,

Ablaktalan

M

Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront: ébredek

A FELEDHETETLEN MÚLT