Napkorong

V-21

Utolsó Ecloga

az ember - barátom, itt és most

a költő - máshol és mást

az ember - miért mondod, hisz hatalmas országba születtél,
határa Csap – Vlagyivosztok, szinte a csillagos ég,
mindenki egyenlő, szikrától lobban a láng,
a felszabadító katona sírján nem huny ki soha a gáz,

a költő - igen, óriási terület, megannyi nemzet,
kérdezte valaki őket, hogy egyesüljenek?
Édesem meséli, felszabadítottak, igen, a
jóléttől, s hoztak magukkal ezrével tetveket,

kuláknak mondták nagyapámat, a pékségből mehetett
mint éjjeliőr tengette életét, nevelte ebből
a bérből három szemefényét, gyermekét

az ember - közért az ember moccanatlan,
pihen, mint érc a mélyben mozdulatlan;
tengerárban nagy kék bálna csobbanatlan,
istrángba fogott fürge kese rakoncátlan;

a költő - carpe diem, indulok már,
bányarésben vagyok vájár
kőszikláról ugrom fejest, habár
tudom, szemellenzőim rángatóznak, csupa sár

az ember - ne foglalkozz hozzád nem illővel,
köpönyegforgatóval vagy akakij akakijeviccsel;
pató pálok ki ne ábrándítsanak –
fogadd íme bölcs tanácsomat

fantazmagória nyers makacsságod,
hol dübörög az ország, ott nincs lazítás,
itt és most érezd jól magad –
a többi mind csőcselék-lázítás

amerikanizálódj sebtiben, s sztár lehetsz,
showk állandó résztvevője tilitolijának mehetsz

9
a költő - mondd, mit tudsz adni az éhes léleknek,
hisz dibdáb délibábok már reményeid,
koldulnom kell, hogy ajándékozhassak,
szmogos levegőt kapkodok, hogy jóllakhassak

az ember - már őszen osztják lombjukat a fák,
megbomlik a lélek, iszaposodik a szív,
rozsdássá válik maga a gondolat,
alanytalanná silányul a kimondott mondat

a költő - fejem búgása, homlokom zúgása
monoton dallam – templom harangja;

mi is a hiányérzetem ebben a világban?
csakis a közönyről, a toleranciára gondolok,
Krisztus üzen a vágott sövény mögül:
amit ma megközelítesz, azt elveszíted
amitől eltávolodsz, az megközelíthető

tudom, a költő halálos énem
viadalban állunk egymással szemben –
vagy neki, vagy nekem, de egyikünknek
örökre mennie kell, és nincs itt és most
csak mást és máshol, drága barátom