|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Kavarog bennem ezernyi gondolat,
Itt vannak az ajkamon a szavak,
S mint néma, ki szólni képtelen,
Nem születik szóvá az érzelem.
|
|
 H
Naplemente
Vörös gömb alatt
Fájón nyugovóra tér
A nap pillája.
|
|
 H
Látod itt állok most egyedül,
Lelkem a sötétségbe elmerül.
Újra a magány rabja lettem,
A szomorúsággal kézenfogva áll mellettem.
|
|
 H
Csak ketten vagyunk, és merengünk magunkban
Belekortyolok a félig megmelegedett tonikba
|
|
 H
Felvillannak régi képek,
Volt, amikor volt mért élned.
Volt életed, célod, vágyad,
De elmosta azt rég a bánat. |
|
 H
Naponta felébredek, és suliba indulok,
Aztán az iskolában csak unottan bámulok.
Majd hazamegyek, és lustán lopom a napot,
Nincs vágy, nincs cél, miért dolgozhatok.
|
|
 H
Ismeretségünk hajnalán
még körömcipőben jártam én,
elbújtam jól egy láb kisujján,
annak is a jobbfelén.
|
|
 Z
Érzem, hogy érzel engemet
Én is érzem a lelkedet.
Benned a szó, az ég nevet
Oly jó lenni mindig veled.
|
|
 Z
De egyszer talán elénekeled
Szép volt az élet egykor veled. |
|
 Z
S az éterízű orvos harca hívta,
a tyúkszem lehunyta fáradt szemét,
azt kérte, ennyire nem szorítsa,
aléltan várta a lézerszikét. |
|
 Z
A babona azt tartja, ha a zsebünkben hordjuk,
Magunkat a betegségtől mindvégig megóvjuk.
|
|
 A
Éjszaka sötétje csendben illan,
Hajnali napfény sugara csillan,
S már lengedez enyhe virágillat,
Ébreszt kellemes madárdaltrilla. |
|
 A
Átkarolsz, megcsókolsz, a mozdulat oly fesztelen,
Ölelj, csak ölelj, hisz erre vágyom – súgom csendesen. |
|
 A
A rókatanyához érve,
Kicsit azért megretten,
Főleg mikor a sűrűben,
Egy száraz ág megreccsen. |
|
 A
S itt vagy te, fényében gyönyörködsz,
Hisz sugaraiban arcod felöltözött.
A szürke szomorban kecsegtető éned elszállt tova
S hiszem, hogy a hideg holdnak fényét nem látjuk soha. |
|
 A
Sárga színű a csicsókának virágja,
magasra nőtt, s nevet is Ő a világra!
Majd minden növényre lenéz:, hiába,
nem kell néki lenn küzdeni a sárba! |
|
 A
Vágylak…
Érintésbe font mozdulat vagy
Várlak…
Benne vagy minden mozdulatban. |
|
 A
Még utoljára megölellek
Sírni lenne kedvem, de nem lehet
Saját kézzel téptem ki szívemet |
|
 A
Ezerkilencszáznyolcvankilenc év július hatodikán,
Győzött végre az igazság, oly sok keserves év után.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, október huszonharmadikán.
Kikiáltották, attól fogva államformánk: Magyar Köztársaság. |
|
 H
Mint házak cserepén szétfutó napsugár,
úgy árad bennem meg lelked rezdülése,
Hold ezüst tallérja sem kelhet túlkorán,
hogy ágyába fektesse be merengésem.
|
|
 H
Mond, te mit tudsz, mire vagy képes?
Mit szeretsz csinálni, mi a véleményed:
Van olyan hobbi, amiért érdemes élni,
Izgalmas csinálni, s nem is kell ölni?
|
|
 A
Megjött az ősz,fűteni kell.
De nincs ki a tűzre figyel.
Nincs aki megvegye a fát,
mert hát kikapcsolták a gázt!
|
|
 A
Tovább lép felnéz,
bólint az ősz
feszes vigyázban
el-el időz . |
|
 A
Gyakran úszott a Rémület tengerében,
És megnyugtatni nem is akarták, inkább vártak.
Félelmet hordoznak lépteikben, |
|
 A
A múlt tanulsága, s a jövő reménye szövi át a jelent,
Megformálja, kiegészíti… ez bármit is jelent.
Jelen e pillanat… most már csak a múlt,
Minden, mi megtörtént: jó, rossz… elmúlt. |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
