|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
A fiatal nöstény oroszlán,vagyis a szerelem,
Elém ugrott.
Már régóta figyeltem,
|
|
.jpg) H
Szivárványt az égen nézem,
Hogy miért van azt is értem.
Mosolygó szem rebbenése
Égnek csoda tüneménye.
|
|
 H
Régóta már, hogy búgnak a szelek.
Milyen kár, hogy én nem szerethetek…
Az öreg falu nesztelen, bűvös,
él ott egy idős bácsi-különös…
|
|
 H
Egy éjszaka történt, ahogy láttam,
hogy elege lett a gondos világnak,
hát táncra perdült az alvó lélek,
és a gyáva se mondta többé: félek
|
|
 H
céltalanul csaponganak
egy idő után,
s falak közt vergődnek
reménytelenül
|
|
 H
Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret. |
|
 H
Mikor a hópelyhek sűrű neszben szállnak,
s csillámló kristálya borítja a tájat -
csengő hangján kacag múltból mának,
égiek küldtek gyermeket január havában.
|
|
 H
Valami nagyot kéne tenni,
valami óriási nagy dolgot,...
hogy majd figyeljen fel a világ,
és tiszteletből fejet hajtson!
|
|
 H
Kókadó lámpafény
halk csöndje szólít;
papíron előttem
izzó, tartalmi rend:
|
|
 Z
Mivé válna, ha még élne?
Talán lenne madár fészke?
Lehetne még szép virága,
élettel telt, új hajtása!
|
|
 Z
Ott kell a segítség, hol némák a szájak,
Hol nem vitatkoznak, hol nem kiabálnak,
|
|
 Z
E dohánymarta ablakkeret: temetőkapum
- mennyi vers szorong még közte?
Itt vergődött annyi éjen át a kín
- mocskaiból itt lett megfürösztve.
|
|
 Z
Ablak előtt nyujtózkodik,
karcsú teste ívbehajlik,
ásítgat még egy-két aprót,
csak amolyan álomhajtót,
|
|
 H
a mélység felett ingadozom
ahonnan korom merített egykoron
feltárom-e magamnak minden titkát |
|
 H
nem kellek neked mégsem egészen, délben
és délután, télen, nyáron és tavasszal,
|
|
 Sz
Ott élek a levelek nevében...
Ereik rajzolnak körbe,
Átváltom a zöldet sárgára
S majd az Ősz leteríti a földre. |
|
 Sz
tikitakatikitaka
tikitakatikitaka
tikitakatikitaka
tikitakatikitaka |
|
 Sz
Imádtalak, most pedig nem győzlek gyűlölni
az ördögi körből nem tudok kitörni
végletekre sarkalsz, nincsen átmenet
pedig jöttömre zavartan sütöd le a szemed. |
|
 M
Tél van a Nap, ragyog mégis,
A hó csillog messze végig
A határban, minden fehér
Olyan, mint a fehér kenyér. |
|
 M
Gondolataim most hozzád szállnak
érted hull könnyem bár sosem láttad.
Éjszakákon vágyom rád: hiányzol
most néked szívem kitárom. |
|
 M
Pap vagyok, ki igét hirdet,
Ki elveszi mások bánatát,
De azt ne várja már senki,
Hogy szépítem a számadást! |
|
 H
Már csak hunyorognak
a karácsonyi fények,
szilveszter petárdái is nyugovóra tértek.
|
|
 H
Szürke felhők lógnak januári égen
fázós szél szalad át a dermedt kerteken.
Opálos fénybe von mindent a hulló hó
beborít mindent e fehér takaró.
|
|
 H
Ahogy rám nézel minden reggel,
Ahogy a kávét felém nyújtod,
Ahogy megcsókolsz,
Mielőtt munkába igyekszel,
|
|
 H
Drótolt-e lábast, fazekat, edényt,
nem emlékszem, de ismertem a fényt,
mi szeméből a vasra tükrözött
az összehangolt két ütés között,
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
