|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ködpára száll nyitott ajkamról.
Emlék tört rám, ősi dallamról.
Agyam csendjében összeállt a dal,
lüktető fájdalma a Lelkembe mar!
|
|
 Gy
Nézed, de nem látod.
Eltakarták a világot. |
|
 M
ki úgy ad hogy kamatostul
mindig mindent visszavesz
s úgy szeret mint magát se..
nem felejt bár sosem ismert |
|
 Sz
Legurul torkomon a tütü,
Lángot fúvok , mint a Süsü.
Pálinkából , amit kaptam,
Irgalmatlanul beszoptam.
|
|
 Sz
Érezte, hogy gyenge
színe sárgult egyre
száradt, zsugorodott
már alig élt, |
|
 Sz
Itt minden rád hasonlít,
Vagy képzelőerőm oly erős,
Nézem, ahogy a hópelyhek hullanak
S lágyan játszik... énekel, fuvolázik a nyíres, oly ismerős.
|
|
 Gy
ahol mindkét lányom ölelhettem még
és őket magamhoz ölelve érezhettem én
hogy egymást szeretni maga a boldogság
mert őket szeretve nekem nem kell más
|
|
 Gy
Érzem bennem lelkedet,
Közben nézem szemedet. |
|
 H
Megtörtént, mint sok minden egyéb,
talán messze szállt tőlünk a remény,
maga mögött csak zavart hagyva,
mert félve emlékszünk arra a napra... |
|
 H
Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.
|
|
 H
Maradj még kicsit, kérlek ne siess,
annyi mindent nem mondhattam el.
|
|
 Sz
Szemem sarkán figyeltelek.
Ablakodból néztél,
fázhattál, hisz’ jó hideg volt,
szeles az egész tél!
|
|
 H
Rám borult a kék ég nagy kalapja,
már egy barátom van csupán a köd. |
|
 Sz
Csak nézett rám barna,
Nagy, meleg szemekkel,
Csillaggyújtó hévvel,
Bakfis szerelemmel. |
|
 Sz
És egyre többen nincsenek velem,
az elveszített föléli hiányom,
és elhágy engem minden szerelem
– ölembe kuporodik halálom.
|
|
 M
de megtaláltam, és
te is velem voltál.
fekete tollam asztalra
leraktam.. |
|
 M
Mindent köszönök szépen,
Azt hiszem, túl sokat kértem,
Te mégis megadtad, ami tőled telt,
A szívemet kétszer megölelted, |
|
 Gy
Szeretem
őt - nélküle -
vagyok súlytalan
eltemetve. |
|
 Gy
Eddig is így volt, ezután is így lesz!
Én a kezdetektől szeretlek Téged! |
|
 M
És majd, ha megjön Érua
- kötényében nyílt száz virág -
köszöntse őt sípok szava,
életre kél a rét, a fák. |
|
 M
Van mikor örökre elveszítünk valakit.
Valakit ki az életünket jelentette,
és jelenti míg e Földön élünk. |
|
 M
Túl kell élni, tovább kell lépni,
Ne ragadj le az árnyékodnál. |
|
 M
Nem kellene elmondanom, de még mindig szeretlek
Rabja vagyok még mindig csodaszép szemednek
Még mindig felkavar, ha látlak téged
Még mindig te vagy, kihez visszatérek.
|
|
 M
mielőtt okos kezek írásait
a szájába tömték hallgasson
ne reszkettessen a kopott
hangszalag képletes hangszalagot
|
|
 M
Oly régen anyám... voltál nekem,
És soha nem tudtam születésnapodat,
Csak a Téli ünnep végett,
Jutott eszembe, a Te napod van.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
