|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Vágyom arra,
hogy közelemben légy.
Bár érezném tested melegét.
Bár erös karodban tölthetném |
|
 Sz
Visszakacsint tyúkszemem,
Ez a cipő szűk már nekem.
Alig látok ki belőle,
Poros a szemem tőle.
|
|
 M
Patakra hajlik fák félkör íve,
vizén hattyúk s kiváncsi vadkacsák,
körötte zöld s vén fák odvas szíve,
odébb ezüst zubogón fut tovább.
|
|
 M
Álmaim szárnyán, messze elrepülve.
Szabad vagyok, végre oly szabad! |
|
 M
Más ez a Nap,
másabb, mint a többi,
nem nagyon vártam még,
ráért volna jönni.
|
|
 M
Lelkem simogatja a vágy
Amit érzek még olyan lágy.
Nekem virágos ág tetszik
Nem látom még, hogy rügyezik.
|
|
 M
Ó bár tudnám
még egyszer
megölelni,
|
|
 M
Ne fuss el éj ! Maradj kicsit !
Terítsd még ránk palástodat !
Látod e bájos lányka itt
kívánja még a csókokat ! |
|
 M
Nincs kezdete és nincs vége sem
Még is csak hozzád igyekszem.
Várni egy társra,biztató szóra,
de a remény ködjébe fúlva.
|
|
 M
Oly nagy volt a csodálkozás mikor titkomat megtudták,
Aranyos vagyok, felépítésem mérték után szabott
S mikor próbáltam megmagyarázni, hogy modell vagyok,
Kis hazudósok: Azt mondták, hogy ők a szabók.
|
|
 Cs
amikor a század a tört kor
amelyet molyként rágott
s az idő szövetén virágot
nyűtt a fertőző pénz a kór
|
|
 G
Gyilkosok járják az utcát éjjel
Hidegvérrel gyilkolnak és ölnek |
|
 Cs
Keresem magam de nem találom.
Azt a percet alig várom,
Mikor el jő az egyik halálom…
|
|
 Gy
még a hajnalt sem szólítottad,
akkor a zuhanás nem más,
mint az örök sötétség. |
|
 Cs
Én majd vak, fehérre rothadt szemem
apró moccanásaival követem
minden léptetek,
|
|
 M
Igen, én hiszek Isten szavában.
Nem hangosan szólít
mégis meghallom
hitemet neki naponta megvallom, |
|
 M
Ments meg innen! - hol már csak durván morzsolt
Kőkemény kövek közt őrlődő magányom... |
|
 M
Élni és élni hagyni, ez a rend...
De mi van, ha belefáradt már a test?
S belesorvadt mind a lélek,
Ha már nem okoz örömet az élet. |
|
 M
Milyen rossz mikor nem teljes az élet
Lépten, nyomon a búbánat elérhet
Amit szeretnél, messze van még tőled
A kismadár is elröpül mellőled.
|
|
 M
Megszédült, pedig nem is volt részeg
s ahogy a villamosra kapaszkodott
fátyolos tekintetével rám nézett,
majd egy üléshez vánszorgott, s lerogyott.
|
|
 M
Égig ér emlékező lelkem óceánja
A lebukó nap még fürdik utoljára
Lobogó testét pirosra festve látja
Lehalkul bennem az emlékek árja |
|
 M
Szenvedélyes csókjaid izét
szeretném érezni az ajkamon.
Erös karjaid ölelését akarom, |
|
 M
Hegycsúcsok magasában,
Hol föld, és ég randevúz,
Ott él, egy szép legenda,
Az emberről, ki mennybe jut! |
|
 H
Hajtott fővel nézzük e szemfedős urnát,
Mi örökre bezárta magmaradt hamvát.
Gondolatban tekintünk a messze kék égre,
Szerény, kedves lelke, nyugodjék békében.
|
|
 H
repülőszőnyegem tépett vitorla
merev árbocom alatt sodorja
korhadt testet míg pamacsa
égre festett szürke panasza
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
