|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Akkor
zavart, hogy emlékezem. |
|
 N
állsz mint morc őr zord lesen
a természet veled szembe úszva
évszak-folt felhőre ágra kúszva
|
|
 M
Hogyha tavaszodon egyszer túljutottál,
és kalászát bontja körülötted a nyár:
az ősz is felsejlik kéklő horizonton,
s reádöbbensz arra: lesz, mikor csak voltál… |
|
 M
Tompává szürkült falak között
sorjázó barna gerendák alatt
néma sikoly verődik
ide-oda,mint félrevert harang. |
|
 M
Ha elfújja a szél a felhőket és kisüt a Nap,
Ősz van, de azért kellemes a langy-fuvallat.
Fogd a kezem Drágám, vezess a szép őszben,
sétáljunk a hőn- vágyott napsütésben. |
|
 M
Zenészek ülnek a fűszálakon.
A tücsözenekar most hangol. |
|
 M
Felkelnék...ébrednék...suhannék...
Szállnék szárnnyal madárként...
Élednék álmaim felett szálló sasként...
Villantva álmaim repülő vágyaként... |
|
 MM
Az inda csöndben kacskaring,
fölötte méla lepke ring.
Nem tudja mért jött épp ide,
lehet, hogy félrehúz feje! |
|
 N
Sikerrel kutat a tudós,
az eredmények biztatók,
önbizalma egyre nőtt.
Jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte - vitte őt.
|
|
 M
Ó, hát ennyi volt? Köszönöm. Vége.
Már nem nézek a kis gyertyacsonkra,
ágyam mellett, hogy ég-e.
|
|
 M
LELKITÁRS,
akinek
KIÖNTHETED A LELKED,
|
|
 M
Kifáradt a világ, fáradt bele,
fáradt a világ milliom tengere.
Fáradt, mint egy ágon küzdő levél. |
|
 Gy.
Te, kit fáraók földje szül életre,
s misztikus Hold ölelő karjába zár;
törékeny lényed ezredévek ékköve,
tovatűnt álmod időtlen foglya már. |
|
 Gy.
Tartozom egy vallomással
A szívemnek dallamával.
Mosolyog a Nap az égen,
Olyan, mintha orcád nézem. |
|
 Gy
Bolyongó ember!
Most újra lázadsz,
és alámerülsz
balga hitekben.
Messze sodor még
kevéske vágyad. |
|
 Gy.
Reményt vesztett fény fázik
lelked fagyos sugarán,
mezítelen álmod mélyén
várod régi bánat hűs nyugalmát, |
|
 Gy.
Illene megköszönnöm,
hogy rám néztél:
talán mint álmot,
igézőn, mint valami
feláldozhatóságot. |
|
 Gy
levelek hullanak
ölembe
titkokat hordozva
olvasom mit rejtenek |
|
 Gy
Mikor az egyetlen levele göngyölve áll az ágon,
A homályos Ősz csapásában,
Vergődik még benne az árnyéka fátyla, |
|
 N
Lélegzetemben felkavart érzések
keringnek.
Bőrömön rejtőző nyomaid
ujjaimmal újra rajzolom.
|
|
 M
Ma nem csak hozzád érkeztem Apám
a sírodra friss virágot tenni,
ma nem csak érted kondul a harang,
holt lelkek üdvéért imáját zengi. |
|
 M
Céltáskámat mindig hordtam,
bennem volt az akarat.
Szívem alatt melengettem
két életet, ők nekem a szeretet; |
|
 M
Egyen sírköveik
mállanak porladva,
munkálkodik rajtuk az idő vasfoga. |
|
 N
Csak egy álom volt az este
De a szemem azt kereste
Reggel, hogy mégis hol lehetsz,
Ezek után hova mehetsz.
|
|
 N
Gyermekként, még minden
más.
S később, miért lesz oly nehéz?
|
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
