|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Ő adta az első álmot
Nem is tudom, miért vágyok?
Minden szép volt mégis elszállt,
Bennem hagyta ő a nyomát.
|
|
 Gy
Ha én nyerek, szabad leszek!
Újra megszerezhetsz! |
|
 Gy.
Vasárnap gyermekemmel kint voltam a parkban,
Az áldott hangtalanul vadgesztenyét szedett,
Míg Én egy padon ülve az Eget kémleltem,
Mellettem egy diófát észrevettem. |
|
 Gy
Ott
akkor
arcodra bénultak ujjaim,
mégis fázol -
|
|
 N
gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat,
apró halvány láng, rebbenve mozdulón,
elmosva fájón kihunyt álmainkat
könnycseppben gördül, arcodon megbúvón, |
|
 N
Külön-külön senkik vagyunk,
De Egyként támadunk,
A vereség nem létezik,
Mert a család a nyertes csatát élvezi. |
|
 MM
Víz felett lebeg s az ég alatt talán,
egy parányi lét az élte, villanás.
Szárnya hajtja, ám nem érti, hogy miért,
szép a léte, s ő lebeg, de ó kiért? |
|
 N
Nagyon nagyon rég volt, már
több mint húsz éve, de mi rokonaid
nem felejtünk Téged, szegény
Szüleid belerokkantak elvesztésedbe! |
|
 N
A vérebek rájuk rontanak
Vérszagra jönnek keselyük
Ez volt októberi vadászatuk.
|
|
 N
Tekints úgy rám, mint papírra,
ami már tele van írva,
írj rám te is, vagy gyűrj össze,
keményre, |
|
 N
… Mert élni szép, mert élni oly gyönyörû,
s az idô végtelen méhében rejtôzik száz csoda,
melyeket vársz, nem hiszed, hogy jönnek,
s ha itt van, szíved tennéd a szívéhez oda,
s megállítanád az idôt.
|
|
 N
egy arcon ül a bánatos vigyor
zongora volt míg meg nem verték
zengett ereje alatt leszakadt az erkély
de mégis szolgált teste kitárt modor
|
|
 Cs
Hófehér hajam pihen az arcomon,
időtől mélyen barázdált homlokom
tenyerembe temetem. |
|
 Cs
Mi átrendezte az égbolt csillagos-oltárát,
S ennek nem más, mint halandó fényem látta kárát.
|
|
 Cs
Heversz a némaságban
egy behavazott ágyon,
az idő csendben csücsül
a jéggé égett vágyon. |
|
 M
Én
megteszem,
nekem
már nincs mit vesztenem |
|
 M
A csend hangja - az erdő lágy békéjében,
mely elterül a mély búvó rejtekében...
A csend hangja - gyönyörű, szívedhez szól,
mely mindig a békéről szépen dalol. |
|
 M
Halott madár már az éltető remény.
A semmiben vergődök,elhagyott a fény.
Szomorú fekete csend borul rám.
Üres szívem takarója hideg magány! |
|
 N
- Takarodj, halál! -
Hátha egyszer mégis,
Mégis
Fel az égbe száll.
|
|
 N
látatlan akart maradni
ködszínné foszló
hűvös alkonyat |
|
 N
Szeretnék még egyszer
egyetemista lenni,
tele vágyakkal, boldogan
tervezgetni. |
|
 N
Megbabonázott az éjszaka.
Megszólalt bennem a vér szava.
Vágytam a szemed, az arcodat,
és csókolni forró ajkadat.
|
|
 MM
S a varázslatos zöld szőttesen ülve,
A csillagok alatt hímeztünk egy címert a takarón,
És elképzeltük, hogy ez csak egy kaland,
Ott éltünk senkitől és semmitől sem félve... s az Idő szaladt. |
|
 Gy
itt vagy velem
nem kell, hogy mondd
szemedből látom, nagyon szeretsz |
|
 N
Titkos a szerelem, titkos a vágy,
Titok az érzés, titok minden ölelés.
Nehéz így szeretni, sok a szenvedés
Amit Veled lehetek, szörnyű mily kevés
|
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
