|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Istenem! Ha látsz poklom tüzében,
most összeteszem koszos két kezem,
imádkozom Uram, kérlek szépen,
hogy bocsáss be, ha hozzád érkezem. |
|
 Gy.
Úgy vágyom azt a novemberi napot
Hogy láthassam szemed miként ragyog,
S ha mosolyod ajkadhoz közelebb engedne
Szívem többé talán annyit nem szenvedne.
|
|
 Gy.
Az este még csak a hideg szél fújdogált,
de jósolták éjszakára a fagyot.
Kertünkben a sok virág még százával ragyogott. |
|
 Gy.
Vitted fel a Golgotára.
Ádáz kövektől dobálva.
Megvertek, kigúnyoltak.
Tövissel megkoronáztak. |
|
 MM
Puhára érett gyümölcsét kínálja az ôsz,
de védi is szuronyos tövissel, |
|
 MM
Ne sírj!
Az éj sötétben
a könnyek
nem fénylenek.
|
|
 N
A szokásos ˝haragszom rád˝
véget ér,
mit meg nem teszünk a házi
békéért |
|
 N
s az őszi ízbe fúlva hangtalan
a fák vetkőző ágát bámulom,
s míg eltűnődöm egy-egy ritmuson,
a pőre szél az ághegyéig ér,
|
|
 N
Higgy el Istenem!
S halok majd mint szented.
Lesz utánam mi volt előttem:
A végtelen változás. |
|
 N
Csak álom volt, itt vagyok,
mondtam csendesen
Melltartóid fölött, a szemközti polcon.
Hogy voltál képes így megalázni
Honnan e giccses olcsó urna?
|
|
 Gy
Már nem kellesz nekem!
A lelkem többet nem adom,
már nem kényszerít hatalom. |
|
 Gy
Nézd az égen a tündöklő Napot,
Nézd az égen ragyogó csillagot,
Nézd a körötted élő Természetet,
S élvezd magadban az Életet! |
|
 Gy.
Mint csillag szeme néz le
A csalfa ember-szívre
Az örökké élő ég,
Melyben nincsen kezdet s vég, |
|
 MM
Karon fogott szavaidba tévedek
Lazul a sötét, fakul délibáb szemem
Párnámon hagyott illatodba süppedek
Mosolyodra óvón ásítom a reggelt.
|
|
 MM
valami mécsillatú széljárás
ejtett lombú temetőben
fennakad a semmi lármás
odakint állok a levegőben
|
|
 MM
Most is figyellek
virágzik köztünk még a csend
Hol lila
hol csak színtelen |
|
 N
vágytam érintésed
reszkető, forró volt a szád
szemedben szerelem
testedben égő vágy |
|
 MM
Csak forgolódtam ágyamban meztelen,
Mint a kopár sztyeppén a szamár tüske,
Melyet a szél hordoz.
|
|
 N
Hegyek alatt forr a jó bor,
A Nap képe attól veres.
Nagy kujon, a vágya kóbor,
Felhőszoknya alá beles. |
|
 Gy.
Sárga meleg homokban
taposott barna, meztelen lábam,
és az ég kékje, csodás. |
|
 MM
Ó, hölgyem, pirosló ajka, mint eper
Belé harapni oly kínzó, élveteg
Mint csorduló méz, mi nyelvemen pereg
Zamatát nékem ontja kis kegyed.
|
|
 N
Zakatol a szívem, lelkem,
Mert a helyemet nem lelem.
Árva vagyok, mint a madár
Akit senki soha nem vár.
|
|
 N
Mégis mind szeretjük, mert ő a hírnökünk,
Hogy szépen lassan elmúlik zord telünk.
Nem ígér semmit.
De kinyílik.
Észrevétlenül, de optimistán,
|
|
 MM
Boldogan élek itt a jelenemmel,
a csábítás az ifjúságba nem kell.
Oda bármikor elrepít az álom,
megélni még is a jelenem kívánom. |
|
 MM
A nagymamám azt mondta:
„Ő a legjobb barátod,
félreteszed vagy fel a polcra,
nem haragszik…meglátod.
|
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
