|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Szégyen és gyalázat, csak lapít mindenki?
Magyarból felelni mégsem áll ki senki!
Húzza be a nyakát, esve már kétségbe,
Súgná már társának: „Állj ki te elébe!”
|
|
 N
Sorsom lehúz a mélybe,
Mely utólért végre.
Megállt az idő kereke.
Nem futok már semerre. |
|
 N
Pedig ott vannak
és
várják,
hogy elmédben,
naponta
meggyújtsd egy gyertya lángját
|
|
 N
Bálványra van szükségük az embereknek,
akit maguk fölé emelnek,
akitől félni kell, akit tisztelhetnek,
akit ezért nem szeretnek.
|
|
 V
Mosoly, mely szívem mélyéről fakad,
Tekintetemben megtalálod önmagad,
Érzéseim, tiszta szerelmem irántad,
benne égő, forró, beteljesült vágyak. |
|
 Gy.
Szakad a lelkem...ezer érzőideg szakad több darabra
s mállik bele a Semmibe...s hal bele a fájdalomba... |
|
 Gy
Süket fülekre lel - A jaj kiáltás.
Mára a pénz hatalma elvakít. |
|
 Gy
Ó, hát nem gyönyörű, ahogyan sír az óceán?
Keserű könnyei végtelen vizekké gyűlnek, |
|
 Gy.
Arcom, bajuszom megmosom,
és altatóm dorombolom.
Elégedetten alszom el,
a nap csak nékem kelt ma fel! |
|
 N
égszemed az ablak szavad a rács
ha ölembe kaplak sziromhullás
elringatlak mint mesés éjek
ablakod nagy engedj hogy beférjek |
|
 N
Ötvennégy éve
A bálvány ledőlt,
Az elfojtott erő felszínre tört,
A lánctalp dúlta útra
|
|
 N
Piszkeéréskor ültél mellém,
nem ragyogott szebben a Nap,
nem száguldtak csillagok az égen,
az emberek körülöttünk egykedvűen ültek, |
|
 N
Egy elhagyott faluban
feljajdult a falovam.
Gyalult hasa falába
felcsúszott a falába. |
|
 Gy.
Én csak én vagyok
de ha súgod: Maradj kérlek!
szótfogadok. |
|
 Cs
Fátyla a télnek
fehéren borul lélek
halk magányára |
|
 Cs
Na végre délután írt, és így sikerült látnom.
"Mit csinálsz, mit dolgozol ennyit,
hogy két napja nem tudunk beszélni?"
|
|
 N
Este van, kandalló fényénél nézlek Téged
barna hajad válladon
Kék szemedben egy huncut mosoly felragyog |
|
 N
Mesébe illő csodás őszi táj,
álom ez, vagy tán a valóság?
Ködfátyol elrejt és betakar,
távolban… hív a száraz avar.
|
|
 Cs
Itt küzdött Dobó is
A török sereggel,
Majd lett a vár kapitánya
Bornemissza Gergely. |
|
 MM
Falba ütközök sokszor,
Ha ki nem mondom, akkor
Akkor is, mert szavam áll,
Áll egyre, s lelkemben száll. |
|
 N
Halott a világ reménye -
ködöt rajzol maga köré,
megfakultak már a fények -
zuhannak árnyékok fölé.
|
|
 N
Ereszkedik egyre lejjebb
szakadó foszlánya ágakon leng,
ködébe fojtja a fákat,végigkúszik az utakon,
ott lapul berken és tavon, |
|
 N
S a dér is itt van összeszóródva,
Rabszolgaként ugyan az Úr mellett,
Még lesznek nyarak Én csillagom...
De az Őszben maradok, pedig annyira szeretlek. |
|
 N
Kifolyt markomból az idő,
míg bensőm némán üvölt
s az Ég bezárta kapuját
itt van dolgom, élni kell tovább! |
|
 N
Akkor mindegy, hogy milyen,
nagy, vagy senki voltál előbb!
Elődbe hull a köd,
és elmúlik a múlt és jelen,
csodásan, hirtelen! |
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
