|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
némán ülitek körül az alkonyatban
rímek foglyaként a szerepeltek
s látón kiáltanak helyettünk vak szavak
|
|
 N
Gondolsz-e rá, ha a nevetésed
ősi nyelvünk játékából fakad,
mint csókjaink kútja, mely temérdek
szenvedély örök forrása maradt?
|
|
 MM
Rőt aranylevelet perget az ősz
Szélseprűjét ablakomra fázza
Játszi sóhajtással még elidőz
Macskamód nyújtóz szobám falára. |
|
 N
Megmosom az eső lábát
vékából vetek békát,
basszus kulccsal nyitok ajtót -
hangkonzervből harangszót. |
|
 N
A természet fáradt lehelete
Fehér takarót fútt a tájra.
A fátyolfehér lepel
Nedves cseppeket szórt szét. |
|
 V
Addig forgattad szívében acélpenge tőrödet,
Ereje elfogyott, nem küzdött többé, vége lett,
Nincs több érzés, megszűnt minden fájdalom,
Elraboltad tőlünk végleg, harmatos hajnalon. |
|
 M
Hold tükrében,
nézegeted magad,
hóvihart kavar,
az elsuttogott szavad. |
|
 M
Kék-arany éjben
csillagok fénye reszket
a holdfény útján.
|
|
 Gy
Hosszú ideje, hogy a szerelem ösvényén jártok
Egymás mellett a közös utat választottátok
Szerelmetek zálogaként gyűrűt fogtok húzni
Remélem, ez nektek örök boldogságot fog hozni |
|
 M
S az álom, ami félni sose képes,
egy gömböt ejtett reám s fényt sugárzott,
ujjammal nyúltam e testetlen testhez,
hogy megérintsem a szent tisztaságot. |
|
 M
Csodás álom ez, szívemig hatoló,
Könnyek szöknek szemembe, oly megható. |
|
 Cs
Fárasztó lett keresni bűvölő tekinteted,
furcsa rémálom, mikor szívemen is átnézve
gyönyörű szemed más lány körül keringeted,
összetört ábrándjaimat még észre sem véve. |
|
 N
Minden a tengerszinten
Nő egyre és a hitben.
Hit a tenger és szintje
Benne az ész és hittje. |
|
 M
Egy feszület most fél Európa.
A Jeges-tengertől az Adriáig,
s az Elbától el a Donig
a nemzetek vannak keresztre szögezve, |
|
 M
Fizikai tanulmányaimon
Gyakran elgondolkodom.
|
|
 M
Nemsokára itt leszel velem, itthon, ha
Otthonod megleled és meleg fészkedben
Boldogan élhetsz , jössz és vissza sem nézel!
Szerelmes karjaimban vigaszt találsz szerelmem!
|
|
 M
Elszórtam a magom,
de most még a tél jön.
Áradás, jég, hó, köd,
Hideg lesz a földön.
|
|
 Cs
Valami mindig hiányzik,
hiányzik forró ajkad csókja,
tested melege,ölelő karod,
de mindig valami közbejön. |
|
 N
Az élőlények mind élni akarnak,
a fagy elmúltával
sorra előbújnak. |
|
 Cs
A jövő még fájó titok
elrejti előlem fénylő arcát
A fátylat fellebbenteni csak Te tudnád
ha velem a mindenség álmát álmodnád. |
|
 Cs
Ahová esik az egyik, ott a földből forrás szökik,
Melyben a Végtelen lakozik,
S ennek a végtelennek tükrén egy új világ születik,
|
|
 Cs
táncba hívlak hajnaltájban,
repülj velem, mint a fényév,
győzz le engem, mert szeretném, |
|
 Cs
Van fogad, mit összeszoríthatsz a kíntól;
kit erőssé edzett az út, az harcol a legtovább,
s ki eddig hallgatott, talán most csak ő szól,
görnyedt háttal bár, de feláll,
|
|
 Cs
Álmomban megjelensz.
Karoddal megölelsz.
Szemeddel igézel.
Testeddel igézel. |
|
 Cs
házaim és hazáim vannak
egytől-egyig romosak bár
ritkán léptem át a határokat
|
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
