|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Séta a ködben
A természet fáradt lehelete
Fehér takarót fútt a tájra.
A fátyolfehér lepel
Nedves cseppeket szórt szét.
A kandeláber homályossárga fénye
Aludni készült.
A tér egyetlen csillogócseppben
Fényesedett.
A barnult avarszőnyeg csendesen
Sírdogált.
Nedves szőrű fekete puli ugatása
Ébresztette a tájat.
A zsarnoki köd nem engedett
A szunyókáló csöndből.
Hajlott hátú öreg botorkált a téren
Ernyője volt botja.
Füttyentett.
A kis apró teremtmény boldogan
Nyaldosta cipője orrát.
A fekete ruhás vénember világított a ködben,
Kezével lassú ölelő mozdulatot tett.
Mintha simogatná a fehérséget.
Emlékek éltek a burjánzó ködben.
Felesége volt ott patyolat selyemben.
Komótosan lépkedett tovább.
Meg-meg állt, úgy érezte szereti őt a köd.
Ő és a tejszerű párafelhő mindig
Egyek voltak.
Sietés nélkül haladt
Varjak károgását hallgatta.
Ez a hang időtlenséget jelentett számára
Múlhatatlanok voltak a mulandóságban.
Ment.
Kutyája boldog vakkantásokkal követte.
Nem akart megállni
Belsőjét, lelkét átjárta fehérség
Hirtelen hátravágódott,
Karjaival magával rántotta
A levegő fehér lepedőjét kutyája mellé feküdt.
Emberek mentek el mellette.
|
|
|
- november 21 2010 20:30:50
Nemeti6!
Nagyon megható verset írtál, de szinte napirenden van az esemény amiről szól.
Mi lett az emberekkel, honnan ez a sok gonoszság? Érthetetlen!
Gratulálok ircsi  |
- november 22 2010 07:27:05
Nehéz,szép sorok.
Gratulálok
Ágota |
- november 22 2010 09:03:21
Nagyon szép, szomorú,megható a versed! Az emberek sajnos néha tragédiákat néznek végig rezzenéstelen arccal,közömbösen! Segíteni ,ha más bajban van!?- az ma már szinte nem létezik!
Szeretettel:Geot |
- november 23 2010 15:28:25
Úgy olvastam a verset, hogy közben oda képzeltem magam.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
