|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Ő is megöregszik, mert az öregkor
nem érdem, csak csupán múló állapot,
Ha nem élsz úgy, mint őseid egykor,
Sorsodat Neked kell vállalnod! |
|
 V
Hoznék csillagot az éjfekete égről,
Szednék kankalint a zöldellő rétről.
Ölelnélek szerelemmel, szenvedélyből,
Kérlek, adj egy cseppet szerelmed tengeréből. |
|
 H
Munkanélküli csikkszedők
most az új dohánycsőszök.
Átnevelték, átképezték őket,
Elvonókúrán szenvednek. |
|
 H
Rossz kislány voltam tegnap nagyon,
Megsértettem az egyik barátomat a falon!
|
|
 V
Más veranda, és mégis az.
Nem, ez nem álom, de igaz!
A régi vágyak életre keltek,
és mint kis manók megjelentek
a délutáni nap fényein. |
|
 V
értelmét a szél sem viszi el senkihez,
csóválom fejem, mint a fabábú,
nem értem miért nem nevetek,
amikor dúl a háború.
|
|
 V
A lelkem felnő, mint virág -
a völgy-hidegben tündököl,
és vágyak sziklaszirtjein
feloldó vére bűnömön: |
|
 MM
Érinteni vágyom puhán és szenvedéllyel,
De nem mozdulok karjaidból szinte beléd bújok egészen.
Nem kell más a világon, érzem, hogy ez a tökéletes pillanat,
mire régóta vágyom. |
|
 MM
Elkeseredtem az óvó védelemtől,
megfojt rettegésük,
szavaik bántók,
szívemet sértik. |
|
 V
Alszik az éjszaka,
virraszt a csend,
holt szerelmeim árnyéka
fel- feldereng. |
|
 V
Füttyent egy hosszút, feldohog,
a hajtókarja megfeszül.
Kazántüdőből sóhajok,
a főszelepbe gőz kerül. |
|
 V
Fény akarata nélkül, újra születni nem lehet,
Nélküle nem érkezik meg a tündöklő kikelet.
Életem során egyszer jártam az ördög pitvarán,
Szívemet szorította a félelem, egy téli éjszakán. |
|
 V
Lázban ég a testem, mert szeretlek nagyon,
alig várom, hogy megérintsd arcom
Simogass, becézgess, |
|
 Cs
Ne legyél szent csak igaz
Akkor nem nő már a gaz.
Örök vágy a boldogság,
Mint a rózsán a virág. |
|
 V
Úr ül medence szélén,
idegen hajók vitorláznak,
a víz már rég nem félénk,
bár vak teste még bárka párna. |
|
 Cs
Ibolya most az ég,
itt-ott még szürke,
kék az árnyalat, |
|
 V
De még küzdök! Küzdök, harcolok, látszólag értelmetlen,
Míg köröttem aláhullnak a robosztus márványfalak,
És talpam alatt kettészakad a padló, menthetetlen.
Csak a pusztulás harsogó himnuszai hallatszanak, |
|
 V
Sétálok az utcán,ahol
Gyermekként még szaladtam,
Most viszont csak azt kutatom
Hova,merre jutottam. |
|
 V
Lelke olyan, mint a fehér tél,
Tiszta, csupán az éjben fél,
Akár a folyton lappangó remény,
Mely csak egy szerető szívet kér. |
|
 Gy
Eljátszom agyamban minden esélyetek,
ettől leszek különb: a felmagasztaló,
meg nem szült érdemek konok látója,
a felkent, a hamis vigasztaló. |
|
 V
Sóhajtásuk lágyan esik a földre,
A sarki levegő fagyasztó,
S a jégcsapokból egy-egy Angyali könnycsepp,
Mert ha hideg van a szerelem haldokló. |
|
 Cs
Fénnyel teljen meg a Lelked!
Elkerüljön minden rossz!
Aki próbál még ártani,
szálljon rá az, mit okoz! |
|
 MM
Ringass karodban, mint gyermekedet,
hisz azzá válok, ha ölelsz, nyomban!
Elfészkelődöm óvó karodban,
szoríts magadhoz, félts, hogy féltselek! |
|
 MM
Aludj csak, én őrködöm álmod felett,
Aludj csak boldogan, s nevem feledd. |
|
 MM
Szavakba önteni,
mit, mért és hogyan.
Kiengedni, pontosan.. |
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
