|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít!
Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye,
Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye. |
|
 M
Üdv néked, nyári, tiszta éj,
A rétek harmatára dőlsz!
Csillagvarázs, aranyszegély,
Az űrben játszva tündökölsz! |
|
 M
Kanyarogj hát út, ahogy eddig,
folytatom a megkezdett létem.
Szélzúgást, madárdalt csodálom,
s szeretek bölcsebben, míg élek. |
|
 M
Hűvös őszi estén
város peremém,
lányka jött felém.
Hallkan suttogott,
|
|
 H
Az ablakon besüt a nap.
Verset írjak? Vagy menjek el?
A tavasz hív. De szól a munka:
Mit bámulsz? Most dolgozni kell! |
|
 H
Szeretem
Ezt a várost,
Bármelyik
Évnegyedben. |
|
 H
Ne trehánykodjon, figyeljen magára és környezetére, mi a fontos.
Tudatosítsa magában a hála szükségét és a jó, építő élményeket.
A kutatások szerint az optimistáknak a stressz kezelés is fontos, |
|
 V
Irkámba irkáltam,
verseket firkáltam,
előttem hevertek,
olvasót kerestek, |
|
 M
Fiatal voltál,hosszú hajjal,
nem gondoltál élet bajaival,
megleptek méhek szirmaikkal. |
|
 M
Itt hagytál, mint sárgult levél a fát,
most itt emlékezem rád jó mamám.
Pillám öntözte, sós könnyem mosta
kereszted, mit megrágott a rozsda. |
|
 M
De lesz még itt a bosszú órájáig,
Lesz még itt szív, mely sohasem feled,
Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgést
A vértanúknak sírhelye felett. |
|
 V
Karmazsin öledben öreg ősz,
létem ma ringatva elidőz.
Vállamra hullik egy falevél,
tenyerem öblébe belefér, |
|
 M
A perzselés piros lángjában
Megfürdetem a kedvemet,
Összetett kézzel kérlek bátyám,
Hívj ünnepelni engemet. |
|
 H
Én már nem út derekán
Császkálok… öregen csúszkálok.
Itt már vég közelg’.
|
|
 H
Tanuim voltak,huló falombok,
Sok madár kiváncsiskodott
Kis kezedet rátetted szivedre,
Esküdtél a magasságos égre, |
|
 H
Kapaszkodom fel a hegyre,
boldogság vár a Mennyekben.
Ha felértem a tetőre,
kapaszkodom a felhőkbe. |
|
 M
Amikor a tűzhelyedben fog égni az antracit,
Sok évek késő estéjében csupaszon…
Te, egy kőlapon ülve
Gondolod, hogy mi is szénfeketén kialszunk.
|
|
 M
Szél elült, még cirógatott engem,
cipők kopogtak, mint a vízcseppek.
A lábaim egymás elé raktam,
közben kis rigó dalát hallgattam. |
|
 M
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel. |
|
 M
Szeretetük megmaradt,
egészségem elfogyott,
nemsokára meghalok. |
|
 M
Őszben sétálok, gyűjtöm a heves esőcseppeket mindenhol,
Van már az arcomon, folyik a hátamon, zsebben szinte lángol…
Korán keltem a hajnali hűvösben, így aztán, fázok, reszketek, |
|
 M
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad |
|
 M
Ha már itt vagy, maradj csöppet,
szeretem a szőtt arany színed.
Kopott padon, némán nézlek,
megdobogtatod fázó szívem. |
|
 M
Most hideg éj van, nagyon fázom, nincs már többé meleg,
nincs ki lassan felhevítse, a jéggé dermedt szíved.
Keresd tehát először, a menyországnak titkát,
hogy felfedhesse előtted, a teljes igazságát.... |
|
 M
Földet óvja, féltőn fedi,
mint édesanya a dedet,
még kincseket hint szerteszét,
s nem engedi el a kezem. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
