|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
maszkot viselek arcomon,
nyilásaim letakarom.
Nem fogadok vírusokat,
sajátomat sem kaphatod. |
|
 M
Ezek az ejtőernyős-vadászok a németek legjobb egységei voltak,
Úgy hívták őket, hogy „zöld ördögök” és talán igazi ördögök is voltak… |
|
 M
Reménytelenség – édes emlék:
Álmodni, élni mélyeden,
Régi hevedbe visszamennék,
Ifjítani a lelkemen. |
|
 M
Úgy éreztem magam, mint réges- régen...
Ruhám átázott, hajamból víz csorgott.
Szívem vadul vert, lelkem fénnyel telt meg,
nekem most semmi más, csak ez számított! |
|
/writing-letter-586d7bbe5f9b584db320f6c5.jpg) M
Jellemtelen embereket
nem keresek,
levelezek: |
|
 M
De mikor búcsút mond a fény,
és sötét lesz hegyen, völgyön,
békét hoz majd a csendes éj,
mikor minden csillag feljön. |
|
 M
Motorok zúgtak,
Csak vijjogtak a Stukák.
Bombák, bevágtak. |
|
 M
A világot sújtó pusztulás után
eljön, amit várunk,
megváltásunk, eljön a Kánaán.
Reménykedjünk, optimisták! |
|
 M
Télkezdeti vendégségben voltunk a tízedik emeleten,
Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen.
Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót,
A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót. |
|
 M
Félkörben szürkülő, rossz kalyibák,
Csónakot rejteget, néma a nád. |
|
 M
Senki sem szabad,
zsarnok a Sors, a személy szolga,
életét nem maga irányítja,
tragédiáját elfogadja. |
|
 M
Láttam őtet egy őszi napon,
levelek hullásakor az avaron
mosolyát keresve,nem leltem
belebújt öszben,megértettem. |
|
 M
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön. |
|
 H
Arcodon vöröslő pír ragyog.
Tudod, hogy nem tarthat már soká;
megtalál, s elhalkul szép dalod,
bújhatsz te előle bárhová, |
|
 M
És amikor a hullámzó sötétségben,
Parázsban a láng rozsdásodik,
Kifáradtan felrezzenek és felszabadulok,
Mert az észak fényeiben lényem imádkozik.
|
|
 M
Életpatakom, életvizem hiányában, homokban botorkálva szomjaztam,
Közben volt időm, hogy az élet-vízi strandolásról, jó bőszen elgondolkozzam…
Életpatakom, életvizem hiányában, homokban botorkálva szomjaztam, |
|
 M
Elhervadt minden virág,
lombtalanná váltak a fák.
Hulló levelek siratják
kiürült szívünk boldogságát. |
|
 M
Ezüstös, füttyös a szél felettem,
Zizzenti selymét a hó zajának.
Magamban észre először vettem –
Gondolat róla még sose támadt. |
|
 M
Jó itt nekem
Kis, hajnali kávéház-zugban,
Jó itt nekem,
Hajnali, csendes mélabúban, |
|
 M
Szemed figyelését hajítsd rám,
Hagyd ajkaidat,
Mert örökké csókolni szeretném őket, |
|
 M
Egy
Fészek
Otthona
Több fecskének. |
|
 M
Csillogott a lágy tó vize,
fák nézték benne magukat.
Rajtuk vidám kismadarak
füttyögték kedves dalukat. |
|
 M
Teremtést öntözöl és óvod aratásig,
nagy tálainkra gazdag étkeket hozol,
hömpölygő jóság vagy és lüktető erő,
ó, nagyszemű, édesen illatozó te! |
|
 M
Hol csillogásnyi ragyogásod temette az éjt,
ott lassan hozta Nap-sugara a csodálatos fényt!
Mert új nap kel a mélyből, melynek alja túl sötét,
elmúlt már a hajnal, amely elhozta a fényt.
|
|
 M
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
