|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Amikor a hó elolvad
Hozzám csak a szíved szólhat.
Csókodban a tavaszt érzem,
Szemedben a Napot nézem. |
|
 V
Hát ki nem hagyom a hársfa virágot!
Illata oly lágyan libben a szélben,
Egész utcánk illatozik tőle,
Oly kellemes mint teája, mit főzünk télen! |
|
 V
Minden mi jó megérdemled
Szeretni akarlak,ölelni szorosan
Tekintetemmel fohászkodom a pillanatér |
|
 V
Ma csendesebben szeretlek,
mint tegnap s már nem ismétlem
önmagam. Megtört miérttel,
divatból gyakorlom hitem, |
|
 MM
Elindultam szép hazámból,
megtébolyultam a világ zajától.
Eltévedtam a kilátástalánság porától,
Feleszméltem a szerelem hívó szavától. |
|
 V
kőben miért botlasz miért gyilkos a jármű
elhagyod-e járt utat vagy könnyebit a vértű
bízhatsz-e s biztat-e a régi kedves iskolád
vagy hivatalként működik és nyugszik odaát
|
|
 V
Ha ringatni kezd a vénülő, ősz álom,
A lágy tűz mellett fogd kezedbe e könyvet,
S mit múló idő soha el nem rejthet,
Feléled a szemedben mélyülő árny-nyom.
|
|
 V
Úgy félig vizsla, vagy majdnem afféle,
de izga alkat volt eleje-vége,
a szomszédban élt, két ember szeszélyén,
s az öreget tudta a falka élén,
|
|
 M
Nem egyszerű fadarabka, -
alakzatba faragott fa.
Míves, kimunkált szobrocska,
bottal vándorló apócska. |
|
 V
bordáim kalitkái közé zárni
a lepkeszárnyon járó,
törékeny holnapot.
|
|
 V
Szeretlek én benneteket,
erről szól az életem,
hogy is tudnék máshogy élni,
szeretetem végtelen.
|
|
 V
Zsibongó gyermekhad épp sárkányt ereget,
akinek nem jutott, vet cigánykereket.
Tóparti fűz lombja baldachin, kelmezöld,
sarjadó sáslevél gólyára nyelvet ölt.
|
|
 V
Fekete mély zuhanás
álmokból átszőtt éjszakán
fátylakon át messze valahol
nevettél rám még tétován |
|
 V
Jaj, de félénk lett az Égbolt estére s félénkebb a jázmin is:
Mert tiszta szirmairól leolvasható a melankólia,
S a határ olyan, mint egy vörös rózsa,
Melyben szomorúan elmúlik egy Nyári nap indulója. |
|
 Gy
Űrbéli katlan
mélabús szívem,
nem béleli csók,
nincs ott semmi sem. |
|
 MM
Szél susog májusi reggelen,
Akácfavirágokat hullat a lábam elé,
Lépdelek hervatag szőnyegen.
|
|
 M
Az én szeretőm csak a magány volt,
És fekszik a tengernél a parton
Lágy dala bánat és aggodalom
Ő létrehozza bennem magányom. |
|
 M
Magányos voltam a tengerparton
én, még az első szeretőm mellett,
Fejemet bánatosan lehajtom
mert a bánat él, és borzong bennem. |
|
 M
Szerető, a kedves a magány volt,
fekszik a tengernél, nem tudom hol?
Lágy dallal érkezett, mely bánat volt
létrehozva bennem azt, valahol. |
|
 M
oly sokan szerették a pillanatért
csalfán vagy őszintén a szépségedet,
de csak egy szerette vándor lelkedet,
szeretett bánatba hajló arcodért, |
|
 M
Porcelán és csecse-becse,
Fa emlékek tárhelye
Sok turista kincset keres
Ha emlékbe egyet hazavihet. |
|
 M
Alvó tenger sima tükre
Megjelenik a szívemben.
Nyári égbolt csillag benne,
Hold a kósza az éj szeme. |
|
 M
Nem tudom mit rejt a sorsom
Mosolyogj,söpörd le életem pókhálóját
Távolra mindent mi nagyon fáj
Tedd hát a feledés tengerébe |
|
 V
Csend, sűrű csend, a némaság fájó csendje,
Melyet olykor megtör egy-egy lélekharang.
Te, ki a mában élsz, gondolj a hősökre,
Kiket sírok mélyén porhanyós hant takar.
|
|
 Gy
Messze,messze, túl hegyeken,völgyeken,
a királylány hercege, vágtat lován sebesen.
Végtelen messzeségbe sodorta őt sorsa,
szerelmese vágyó szívét, bánat mardossa. |
|
|
|
Ma 2026. október 16. péntek,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
