|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Lásd sorsodról, ha elhasznált is már,
de meg is edzett, szellemed növesztve,
s esendő testbe tapasztalást töltve
hajlik a fűz, de nem fekszik a földre. |
|
 V
Árny-osonón erre surran már az ősz,
hisz csak sóhaj-illó a nyár valósága,
igaz, ma lombágakkal hajol nászba,
de a hetek ujja majd avarsálat köt.
|
|
 M
Ezt az érzést venni.
Vagy imitálni nem lehet!
Boldogtalan vagy, ha nem leled,
Elvenni Tőled, nem engeded! |
|
 M
Csak finom borzongás lenne,
A vidám együtt-nevetés.
Egy érintés lehelete,
Gondtalan múltat feledés. |
|
 M
Nem megyek oda, mert nem esik jól.
Akkor sem megyek oda, ha jól esik. |
|
 M
Miért is?
Fogyókúrán
a szeretet, |
|
 M
Ártatlan szivárvány színe,
Váratlanul elkezdett szállni
Feléd, |
|
 V
Csak remegek, mert a gondolatom
mindig azon jár :
_ Kellene nékem, ó kellene már
szerető!
|
|
 V
Visszatérő rímben írom versemet,
akinek ez nem tetszik, hát kinevet!
Ez is vers már? Megmutatja, hogyan kell!
engem viszont roppantul nem érdekel! |
|
 V
Jobb jövendő akkor akad,
Ha lelkünk a miénk marad,
|
|
 V
Megküzdöttem én életemnek hajnalán,
Találkoztam, könnyel, bánattal eleget,
S olyannal is ki minden halálraítélt nap
Könyöradományokkal szerezte a meleget!
|
|
 V
És ha szeretsz nyugtass meg gyorsan,
Mert bolondulásig beléd habarodtam
mert elkísérsz engem az utolsó úton,
És ne sirass semmit ezen az udvari bolondon, |
|
 V
Nem akarok a felejtésbe ugrani !
Gondolataimat simogatja a keserűség és
Hogy ki is vagy, jóformán nem tudom.
Senki nem ismer úgy, mint Én ... |
|
 V
Csigolyáim meszes házán
sétálgat a fájdalom,
ágyam száműz, hajnalodik
pihenésem eldobom. |
|
 V
Éj-tó tükrében mereng
az ezüstszín Hold,
vakító mentéje szorosan
hátára simul,
|
|
 V
Égen a Hold egy korong
Ott keresi ő a hont.
Elbújik, majd visszatér
Neki ez a játszótér. |
|
 V
Csak addig juthatsz el. Nem visz lábad
messzebb tájakra, ha nincs tovább.
Fogad is kihull, az arcod sápad,
a vidék is egyre mostohább.
|
|
 M
E föld szülötte. Itt cseperedett
végső formát s nagyságot elérve,
míg eljött a nap, melyen az élte
fonala szakadt: durva kéz nyeste, |
|
 M
Túlcsorgott csendet sikoltanak a falak,
könny-kusza őrület kebelezi valóm,
korom-halottan még ajkaimra vallak,
bár feledést ígért az idő, a csaló… |
|
 M
Elillan a fiatalság, de a szeretet nem múlik,
göröngyös utamon soha meg nem bújik.
Találjon rá mindnyájunkra az a nagy szeretet,
mely halálunkig elkísér, s megőrzi a szerelmet. |
|
 M
úgy érzem mindjárt összeroppan,
szívem szilánkokra pattan,
lelkem robban a fájdalomtól
s csendben ordít |
|
 M
nem nívós érték nem nagy kincs
ami a szívről lepereg
csak lelkem bársony szövetét
a jóreménység vegye meg |
|
 M
bár számunkra a szenvedés ősi és ódon
lobog bennünk a cingár hit emberi módon
piros-fehér-zöld pompában virul nemzetem
mikor magyarként lelkem selymeit lengetem |
|
 M
Mert hinni kell, és úgy menni tovább,
bármily akadály is dől elébed, |
|
 M
Szépen csendben reám nevet,
elveszítem az eszemet!
nem fáj most már az én fejem,
újra régi, kedves Nejem. |
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
