|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Öt év elteltével sem múlik a fájdalom,
Mikor fotódra nézek, szívem, fáj nagyon.
Szememből nem tudom letörölni a könnyet,
Lelkem nyomasztja a bánat, s rám görnyed. |
|
 MM
Hogy tudok szilárdan mosolyogni?
Tisztán is másokról gondoskodni,
Még ha én elveszítettem mindent,
Egy dolgon kívül: A hitet!!! |
|
 MM
Míg tengelyén a fáradt Föld
Fásultan forog,
Fagyos magyar januárban
A Tél vigyorog. |
|
 V
Akkor megszólal a Lélek!
Elmondja, hogy él,
és tudja, mi a vétek,
amit a test elkövet |
|
 M
Stigmájától így szenvedvén,
nehéz az ő keresztje!
Kigúnyolván és megvetvén,
nevetség a bélyege! - |
|
 M
Nem “versenyzem” tovább, mert nem azért írok,
hogy a szavaimmal teljenek papírok,
Korábban is járt már, úgy a költő ember,
szembe kellett szálljon önző értelemmel. |
|
 V
Pihenj kedves, hisz itt vagyok újra,
nézd a Holdat mily szépen ragyog,
szívednek is így lesz végre nyugta,
ígérem, hogy véled maradok.
|
|
 MM
Tettek, vettek, hitegettek,
Elterelték figyelmemet.
Közben jól kizsebeltek,
Keresem a tetteseket.
|
|
 V
Jöttem, mentem, tettem, vettem
egész életemben.
Elégedetlenül.
|
|
 V
Mezőn nyíló kis virág, oly magányosan,
Eső mossa szirmait, oly nagy, gondosan.
Leveti ruháját, átöltözik, |
|
 MM
Nem hajlok jobbra, balra
Meghalok egy nap magamba.
Lelkem, mint madár
A végtelembe száll. |
|
 MM
Nem szeretem a tükröket,
De muszáj néha belenézni.
Borotvával csak így lehet
Napos szakállam elintézni. |
|
 MM
Olyan vagy, mint egy látomás
mindig hajnalban érkezel,
csillagok közt másra sem vágysz,
tudom, ma is velem leszel. |
|
 MM
Közös Célunk felé haladunk,
hol győztesként feltámadunk!
Mert eljön a rendelt idő,
és ott vár bennünket Ő!
|
|
 MM
holdasztalnál dőzsöl öt szék
stressz fordítja rám a kulcsot
betűk nyalják az éjbögrét
ez a helyzet nekem túl sok |
|
 MM
Képes vagyok az állatokat,
a természetet és a jó embereket szeretni,tisztelni,
S műveket is értékelni. |
|
 MM
álomba dermedt jéghideg fűzfák,
vártak a megváltó virradatra. |
|
 V
Hullani kezdett és a pirkadat
felhőből kigombolt pelyhet sodort,
a sok csöpp pihének a pillanat,
örömódával születést hozott.
|
|
 V
Versíró az nem pihenhet,
gondolatok szárnyalnak,
múzsa, hogy ha megcsókolja
csordogálnak szép szavak! |
|
 V
Fájó szavakkal illetik egymást,
Mire jó, sose jövők rá.
Hisz te se vagy, dáma s király, |
|
 V
Apró darabjaira hullik a lét,
és fennkölt hideg csendben zúzza szét,
mi maradt volt, lélegzet fojt egész,
úgy összesimult elbujdokolt rész. |
|
 V
Lobogó máglyáknak szikrázó fényében,
táltos doboknak hangja
messzire száll az éjben. |
|
 V
Ódon rom
Omladozó falak
A tapéta megfakult színei
Hajdani sárga virágok |
|
 V
Beköltözött lakásba,
Ott lett az ő tanyája,
Él, mint egy kis királynő,
Gazdáját megvédi ő,
|
|
 V
Szerelmemet elmosta az idő,
szabadságom ellopta az erő.
Nélkülük az élet üres, |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
