|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A meleg korán érkezik,
Téli álmából ébredezik.
Kidugja fejét az ibolya,
Köszönti a hóvirágot, |
|
 V
A Hold nyögi az este látomásait,
És mintha a szél bele tudna marni, rángatja…
Egy lélegzettől is megállna a szív,
Ha hagyná az ember, hogy éljen. |
|
 V
hogy miért vagyok ilyen,
hogy nekem is fáj néha a szívem,
hogy én is sírok, ha veszett a remény,
és tudok szeretni, s nem vagyok kemén |
|
 V
Az új kolléganő
akár a macska, hízelgő.
Zöld szeme kacéran villant,
amikor férfira pillant. |
|
 V
Lelkem sír, de nem látszik.
Ha kialudtak a fények,
A porondon egyedül vagyok,- félek…
Félek szembe nézni magammal,
Tetteimre ne gondoljak haraggal.
|
|
 V
Esti nyugovóra keringőznék
"a Holddal,a Csillagokkal"
Hajnalban aranyport szórnék a Földre:
Boldogsággal mámorozva. |
|
 MM
Szakad a hó, tejföl köd ül a mezőre,
kéményekből füst száll, gomolyogva dőlve.
Elnyeli azt az ég, mely piszkos s szürkéskék,
mereng a szűz lepel alá bújó vidék
|
|
 MM
Amikor nem vagy ott,
Segítségért kiálltok!
Amikor nem vagy ott,
Süket füleknek dalolok! |
|
 MM
Egy járt úton haladni sokkal könnyebb,
Nincs meglepetés, nincsen buktató,
Nem fáradsz el, nem ejtesz fölös könnyet,
Kényelmes séta, pont neked való.
|
|
 MM
Vörös rózsa összes szirmát
lábad elé hintem,
hallom szíved dobbanását,
bebocsájtást kértem. |
|
 V
Hópaplan alatt szunnyadnak az álmok,
Fagyos téli éjszakában csókjaidra vágyom,
Jégvirág csipkézte ablakom peremén,
Szívemben lassan olvadni kezdett a jég. |
|
 Gy
Zöld szemem villan, a szívem is dobban
ez ős csoda fényre.
Testemet átöleled, gyűrve a lágy lepedőt |
|
 MM
apró csendekből kötök
magamra leplet
hogy a hosszú éj
rám borulása ne fájjon |
|
 MM
Beléd öntöm a lelkem
Azt érzem, hogy rád leltem |
|
 MM
Sérült lélek-
Talán nem is gyógyulhat.
Eltévedve, bolyongva,
megvetve önmagad. |
|
 V
Büszke árvája
vagyok a télnek széllel
dacoló vándor. |
|
 V
Annyira nehéz érzelmek nélkül élni
A bántalmak-fájdalmak ellen szegülni
Ó vajon mért gyötör a szabad vágy?
Úgy repülnék hegyeken át! |
|
 V
Vágy dúdol a titokzatos éjben,
szíved húrján pendül most dalom,
egyesülve boldog szenvedélyben
átölel az égi oltalom. |
|
 V
Szomorúfűz telepedik le
a tóparton,
felette madárfütty
hangulatot keltve száll
a virágillatú levegőn át…
|
|
 Cs
Ne ígérj, ölelj, ne szólj egy szót se,
ne mondjunk rosszat, ne mondjunk jót se,
hallgassuk percünk néma dallamát,
őrizzük vágyunk bíbor hajnalát. |
|
 Cs
Innen-onnan összelopta
A sok tűzifát egy halomba.
|
|
 Cs
a megkocsonyásodott csendben,
sátrat vet az éjjeli fagy,
aztán tova lebben sötétben,
s érzed , hidegben magára hagy.
|
|
 Cs
Ne vessünk meg senkit sem,
nevessünk együtt örömmel.
A nevetés - ha szeretet,
szelíd mosolyból ered.
|
|
 Cs
Verseidért nem kapsz csilingelő jutalmat?
Mit számít az, viszont kiírod a gondokat!
Lelked ettől megkönnyebbül, boldog is lehetsz,
sziporkázva újra írod sok szép versedet!
|
|
 Cs
Vállalom önmagam,
a világ kirekeszt.
Ha feladom álmom,
úgy élve halok meg. |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
