|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ropja már a félcipő,
Döng a föld alatta;
Úgyis elmegy, aki adja,
Az is, aki kapja.
|
|
 H
Minden egyes nap hozzád fohászkodom,
remélem hogy meghallod imám.
Már csak benned bízhatok nincsen senki más.
A szívem meggyötörve áll a múlt küszöbén, mely néha vissza-visszaránt, |
|
 MM
ajkam érintette hűs húsodat
testedet teljesen nekem adtad
szomjamat oltva édes nedveddel
cirógató ágak ringattak el |
|
 V
Alkony suhan a fák között,
a horizontot lángrózsaként színezve,
csend és nyugalom az estben
Felhők sodródnak a sötétbársony égen, |
|
 MM
Van, amikor elhagy minden,
árva fillér lesz a kincsem,
mégis mindig ingyen kapok
minden áldott, drága napot, |
|
 MM
Állandóan hívlak, hogy gyere már el,
És én a Te leveled, nem olvastam el! |
|
 MM
Színes fényvirágok
villognak az égi réten,
vörös rózsák hulló szirma,
hófehér gyöngyvirág-szemek, |
|
 MM
Koldulok,
mert a szeretet zsoldosa én vagyok! |
|
 MM
A költő, szavaival fest képeket,
Azokat rendezve farag, rímeket.
Gondolatait, érzéseit papírra veti,
Szíve szeretetével azokat, sorokba szedi. |
|
 V
A tavasz még bő termést ígérget
Nyár végén a termés már aratásra érett
Örök társaddá vált a képzelet
Hiszed, majd ősszel a munkának vége lesz
|
|
 V
Alkony tapadt
a
fákra
túlsó part felé |
|
 V
Hideg, borús nap, sötét, bús nekem,
Esik, a szél se csillapul sosem;
A szőlő még tapad a rossz falon,
De pereg már a holt levél nagyon, |
|
 MM
valóra váltom nyugvó lelkedet
s míg a messze közelemre szűkít
a sötétben a fény is feldereng
lecsupaszított önmagamban
akarásodig tiéd leszek
|
|
 V
A pásztorköltemény hulláma csendben elalszik a fűz alatt,
S itt-ott a lomposságát arannyal dicsőíti a Nap.
Legmagasabb rendű ábrázolásban fehéredik, öregszik időben a narrátor,
Meztelenül kitörnek ágai alól az érzések, gondolatok, rózsaillatok. |
|
 V
Mikor fényûzésnek számít
egy halvány mosoly az ajkadon,
már képtelen vagy elfutni
a léted apró résein át
|
|
 V
percektől megőrülök.
most akarlak, le se
tedd a telefont.
máris ott vagyok |
|
 V
Az élet vadonában eltévedtem,
Hideg csönd leselkedik körülöttem,
Élő holtként osonok fától fáig,
Jégbefagyott lelkem reszket fázik. |
|
 V
A szeretet képviselői,
A kisgyermekek!
Akik még oly védtelenek,
S bennük van a szeretet.
|
|
 V
Költőd már nem
leszek.
Csak agyamban
táncol a le nem írt szó.
|
|
 MM
Szavad volt
üresen kongó,
szívemben
zsongó, |
|
 MM
A kertekben pillangók szállnak
virágszirmokon darazsak, méhek,
csipkés felhők az ég kékjében,
tücsökszerenád zeng a fűben, |
|
 V
„Szégyenlős koldusnál”
Üres a tarisznya,
Nagy bölcsessége van,
Aki ezt kimondta. |
|
 V
nem tartom oda a másik
arcomat bocsásd meg olvasó
nem dobálózom kenyérrel
|
|
 V
Lépteidbe képzelve magam
róttam az utcákat
Elfáradva egy padra leültem, |
|
 H
Vásáron árulta Riskát az öreg,
De az árát senki nem fizette meg.
Pedig kellett volna sokaknak tehén,
De az embereknek nem tetszett szegény. |
|
|
|
Ma 2026. október 12. hétfő,
Miksa napja van.
Holnap Kálmán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
