|
Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Gy
ha marad e romlott világ.
Kedd és péntek az én napom,
talán még jót is jósolok. |
|
V
Hosszú utat tettem meg, s áll még előttem,
Tudom, nem vagyok tökéletes, van még az életről mit tanulni,
De nem áll szándékomban más igényeinek megfelelni,
Nem változok senki és semmi kedvéért, |
|
V
Nem tudok már szeretni
Ajánlkozókra rá sem nézni,
Barátokkal csak beszélgetni,
Szerelemről egy szót sem szólni.
|
|
Gy
A halálomban is mindig csak téged kerestelek.
Nem adtam fel, mikor eltűnt lelkem a lángok ölén,
Mert hitem bízva pihent benned, a jázminok tövén.
|
|
Gy
Megfelezném életkorom,
meghatványoznám vagyonom,
legyünk együtt nagyobb összeg,
ne csak szegény öregek. |
|
Gy.
Szívem más után nem gyúlt szerelemre, lángra
rajtad kívül, s hitem szünetlen benned él!
Ó hajnal fénye repülj, hozz most fényt orcánkra,
s itasd meg azt, ki még szívből szeret s remél! |
|
Gy
Akkor is szeretlek, ha meggyengült testem földre hull.
Akkor is szeretlek, ha tetteid foltjaként lehetek csak veled,
Amikor száműzött vadászként nyilad megsebez. |
|
Gy
Magány falába rést ütöttem,
hol átszitál a fény varázsa -
sugárba, közted és közöttem;
napunknak óarany kalásza
remélem, végre szárba szökken. |
|
Gy
mikor vetkőztél ruháid rajzoltak
mintákat a szőnyegre, tested süppedt
a párnák közé és a hallgatag
délután lüktetőn új életre kelt, |
|
Gy
A fényt ölelő
csendnek a rezzenő tó
bont fodros ágyat |
|
Gy
Titkosan figyellek - tested csupa játék
Bőrödön csillog az aranyló Nap
Hajszálaid tarkódra tapadnak
Körötted gyűrűznek, a hullámok rezegnek. |
|
Gy
Délutáni sziesztám előtt.
Körülnéztem az udvaron,
A kutyám éppen lakmározott,
Egy sült galambot falatozott, |
|
V
Tátva szája - ráharap
undorodva, gályarab.
Újra rája van megint!
- gályarab nagyot legyint. |
|
V
Mindenkivel békülne a lelked
könnyű selyem fátyolként
ledobnád a terhet,
fáj már az élet |
|
V
Az igazság mindig győz
Utat tör magának,
Nem tántoríthatja el semmi,
Hódoljunk az igazságnak.
|
|
V
Egyetlenegy szösszenet, mit
csendben írok, halkan,
ne gondold, hogy megbocsájtok,
elmondom egy dalban |
|
Gy
Szoborként, kövön ül.
Vár, romon az álom.
Egy lélek sincs egyedül.
Örvényleni látom. |
|
V
Mindig az első gondolat a jó,
Ha nem azt teszed, már nem javítható,
Elrontani egy életet elég,
Ha tétovázol, s válogatsz még! |
|
V
Zúdul a zápor langyos a tócsa,
ázik a föld és a nyári ruhám,
zengi az ég az ódákat róla,
érceset dörren a villám után.
|
|
V
Talán ma nevetni kell.
Talán ma tényleg örülni kell,
Hogy itt vagy, s itt vagyok veled. |
|
V
Nincs napom, hogy ne fájjon életem,
Hisz ragyogó szemed nem néz rám.
Merre induljak, hol keresselek? |
|
V
Fülledt meleg légkör ideális terep,
erős nagy vihar jön, tornádó is lehet.
Elvonult az eső, nincsen már több villám,
de a meleg maradt, megjött a hőhullám... |
|
V
Hattyúk üsznak a tavon,
Mint megannyi balerina.
Ugrik, szökkel és elalél. |
|
V
Jön az éjjel, a síkság reszketve, fogadja,
bár csendesen, lebben rája tekintete
az alkony pírjai lassan eltünedeznek,
s nem marad, csak vágyakozása s a kínja.
|
|
V
Mint fényújságon, futnak előttem a szavak,
Kényszerít egy érzés, hogy leírjam azokat
Nyelvem hegyét csiklandozzák, szólni akarok
Kíkívánkoznak belőlem megbújt gondolatok |
|
|
|
Ma 2026. október 12. hétfő, Miksa napja van. Holnap Kálmán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|