|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Olvasgatom a régi verseid
hisz újakat már nekünk nem írsz. |
|
 MM
Nehogy azt mondd, nem tudod, milyen a romantika,
szíved dobban, nyílt titok, itt van Ő, egy új csoda, |
|
 H
Nevetésed,mint a tüzes pipacs,
virágzó parázs.
Szerelmesen nézel.
Gyengéd vagy,hű és odaadó.
|
|
 H
Hisz amíg megismersz,
és én téged,
mindig felmerül bennünk
a kétely. |
|
 H
Ó égiek, sok évem hová loholt
mit valóra vettem, csak csalóka fény?
De, jaj, hogy úgy van csupán aludtam én,
éltem, vagy ez csak álom csalása volt? |
|
 V
Elveimmel szembe menve, kitört üvegen át
Kidobva az észt, csak a szívem lát
Miattad nem mertem hozzád közeledni,
mert te mindent pénzben fejezel ki |
|
 V
Egy szép színes őszi levelet
borítékba teszek
Elküldöm Hozzád, lágyan
rá csókot lehelek |
|
 V
Most már október pereg,
Dolgoznak az emberek,
|
|
 V
Magányos sziget
temetőnkben
az 1849-es. |
|
 V
A szerelem
szádra mosolyt rajzol,
szemeidbe fényt varázsol;
ott csillan,
|
|
 MM
A szikrázó hajnal nyitja szemeid görcsös álmaidból,
S a pillanat, amíg mosolyod benned élt,
Csak a jóllakott enyészet eledele,
S napjaid kínzó őrület oldozza fel újra. |
|
 V
Mert gyáván távol maradtak,
Erről többet egy szót sem!
Nem éri meg olyanért harcolni,
Aki az igazáért, nem mer kiállni!
|
|
 V
Bazsalikom,tárkony,
Rozmaring,kakukkfű.
Oregánó,csombor,
meg a majoránna |
|
 MM
Forró álom magányában elégett a szívem,
szerelmemnek fénysugarát tisztulásba viszem.
Őrizd meg lényedben a szereteted lángját,
el ne törje bánat, az érzés puha szárnyát. |
|
 MM
- minden olyan emberi!
mert a csönd szava - a
lélek dala, átölel.
Soha nem enged el... |
|
 MM
Minden rendű-rangú papír,
Toll, ceruza, amelyik ír,
De inkább használhatatlan,
Megőrzése, tarthatatlan.
|
|
 MM
Szívből jövő érzések,
meggyötört szívek,
titokban ejtett könnyek:
élek tenélküled |
|
 MM
A nyárfa várja a nyarat,
tavaszra új lombokat kap.
Az lesz az új kalap.
Ég felé nyújtja karjait,
zöldül, fohászkodik.
|
|
 MM
A kihalt utcákon csak a szellő sétál
Az éj dédelgette csönd lassan odébb áll
Az első villamos álmosan vánszorog
A megálló üres, nincsenek utasok |
|
 MM
Nyárfaligetek
lágy szélben integetnek
mézlevelekkel.
Aranyló ruhájukon
megbotlik a napsugár. |
|
 M
Lefejté ruháját, szememnek látni hagyta
ringó, feszes fehér testének vonalát. |
|
 M
A sárga gömbök úgy lógtak a fákról,
mint akik minden tudnak a világról,
a szilvafát, az öregedő körtét,
a két barackfa mindenik gyümölcsét, |
|
 M
már sárgult a szőlő, de itt ott még zöld,
bánat nincs most, a kedv a bortól dalos, |
|
 M
Az álmom elrebbent, Veled,
De a napom boldog lesz,
Mert, ha csak álmomban is,
De itt voltál velem! |
|
 M
Zendül az ég, friss a határ,
hála Urunk, éled a táj!
Ázik a rét - színes e nyár,
„tarka idő szőttese száll”. |
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
