|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Tisztuló álmokká virultak virágok,
Sírok felett már nem jajong sirató, de
fölötte bolyongón árva lélekhajók .
|
|
 H
A letűnt korok emlékei,
Itt maradtak velünk!
Mesél a múltjáról,
És végig kísérte az életünk.
|
|
 H
Fiatal és szép voltál tizenhét évesen,
én meg álltam előtted fülig szerelmesen.
Megkérdeztem Tőled, hogy hozzám jössz-e drága
leszel-e gyermekeim édes anyukája,
|
|
H
Volt egy leány, szerelmes és oly vidám
én voltam az negyven éve, sors, mi vár
úgy döntöttem, felveszem a szép ruhám,
az a fiú szerelmesen nézett rám
|
|
 V
Ó, mondd, mondd !
Mit akarsz tőlem hallani,
hogy beléd szerettem igazán,
hét év szüzessége kíván.
|
|
 V
Sír a szemem, zokog szívem,
Mily szomorú, az ősz nekem,
Hallgatom a történelmet,
Átérzem, a szenvedőket. |
|
 V
A parkban látta meg, sötét hajára hullt a fény,
csodálta karcsú termetét a zöld rét hátterén.
Már jó szokássá vált, amint a parkot szelte át,
hogy inspirált a kép megint egy új melódiát… |
|
 V
Valaki egyszer álmodni merte a szabadságot.
Reményt, tiszta szívekbe, s egy szebb világot
zöldellő búzatengerekkel. |
|
 V
A minap egyik hajnalon
ismét bekopogott az ősz
résnyire nyílt ablakomon. |
|
 V
Ne higgy a balga szélnek túl bohó,
ölelni vágyik mindent, oly mohó.
Szalad a nyár elé, ha jő haza,
becsapja őszt is mázas szép szava. |
|
 V
Csak 11-éves volt az eltűnt gyermek,
Ép, hogy csak élt, s vége lett az életének.
Fájdalom a szülőknek s bánat a szíveknek.
Áldozattá vált! Nincs bocsánat a gonosz tettnek. |
|
 V
Terjed az erjedés,
duzzadó halmok hegyekké nőnek,
hatalmas erők mozgatják őket...
Rések repednek, nyílnak, |
|
 V
Kívántalak,
befogadtalak
vágyad testembe ég
oly rövid az éj |
|
 V
Mondd kedves! Megbántad már?
Hogy ott, akkor engem választottál?
Mondd, kínoz-e gyötrelem,
milyen lenne ott vele? |
|
 H
Maradék eszemet elrejteném
Feleség s szerető egy alakban?
Mindig erre vágytam s lám megkaptam
ez jó lenne, ha újra kezdhetném
|
|
 H
Mint a 007-es naponta megmenteném a világot
Lábam alatt köd gomolyog, takarja a várost
Fájdalmas idő visszhangzik a szürke falakról
Golyónyomok hagytak emléket a forradalomról
|
|
 H
Körülöttem párok, táncolnak-boldogok,
de én most üres bábként oly egyedül vagyok.
Kérek egy lányt-két lányt, jöjjön velem táncba,
de senkit se viszek el drága mennyországba. |
|
 H
Most, hogy írok
most érzem csak, mennyire fáj
az ajtóként reám zárult
társas magány
|
|
 H
Egy nap búcsút intettél a nyárnak,
én mégis szüntelen visszavárlak.
Elrejtőztél, kőbe zárt a fájdalom,
Szólított az úr, a felsőbb hatalom.
|
|
 H
Tudjuk már, hogy jön a Tél,
Éledezik a hideg,
Renyhe esőt, ködöt sírnak
A fáradt, nyűgös egek.
|
|
 H
Minden pillanatban amikor Veled vagyok,
kicsi szívem érted Dobog.
Majd kiesik a helyéről úgy ver
Neked adom inkább,kérlek ne dobd el. |
|
 H
Van az úgy, hogy elkóborol gondolat,
ne sajnáld, hisz nem jelenthet oly' sokat
ármány szőtte keserű kis fondorlat
hadd menjen így megoldja a gondodat!
|
|
 V
A néma mécsesek lobognak,
földi másai csillagoknak;
majd est sötétje érkezik,
s elrejti sírok ezreit. |
|
 V
Bár, puha hó alatt rejtezik a csíra...
S míg fejben foganva születik a líra,
bilincs jár a szívnek, s némaságba veszve,
összecsengő rímek, feszítik keresztre. |
|
 V
Nem foghatom kezed, nem félthetlek
A szavak is elnémultak
Az érzések nagyon mélyről feszítenek
Félek és féltelek |
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
