|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Van egy gyakran visszatérő álmom:
lezuhanok egy magas szikláról.
Látom a testemet összetörve,
furcsa pózban fekszik egy gödörben. |
|
 H
Valamikor réges-régen
sötét erdő közepében
Gombát szedett Jóska éppen,
rátalált egy fa tövében |
|
 H
Hogyha egyszer írni kezdtél, nehogy abbahagyd!
Nem is tudnád, hisz szavaknak örök rabja vagy!
Ez a rabság felemelő, magasztos és szép,
tornyosul az agyadban a sok gyönyörű kép! |
|
 V
Búcsúzom tőletek drága alkotó társaim,
Szárnyalok a gondokkal az élet hullámsírjain.
Elbújok a világ zajos tengerétől,
Visszavonulva csendesen a világmindenségtől. |
|
 V
A Remény tengerén kell átkelni érte
Ha megkérem az Örömöt, biztosan elvinne
A Boldogság hajójára jegyet váltok
Az Álmok szigetén biztos rátalálok |
|
 H
Novemberi hideg eső
Mossa a közhelyeket;
Boldognak lenni egyedül
Csak a Jelenben lehet.
|
|
 H
Kócos szél suhant át a fák koronáján,
és a távolba tűnt. Talán álmok nyomán
érkezett, s az álmok tengerén át elszállt
a végtelenbe; most onnan kacsint le ránk. |
|
 H
Veled szeretném nézni a hold tündöklő fényét
Veled szeretném nézni a tengerek habzó kékjét
Veled szeretném nézni a virágok nyílását
Veled szeretném nézni a Tisza virágzását.
|
|
 V
Megint és újra
emlékek közt bújva telt a nap
kezed érintése
elszaladt gyermekkor |
|
 V
Eltűnt a tekintély, a szeretet, az élet,
átadta a helyét a közelgő végnek.
Hisz az már siet, hírnökét is küldte,
a Kaszás az embereket nyomorba döntötte. |
|
 V
… addig, míg ítélünk mindent,
S megszabjuk rangsorát a létben zajló
Sok –sok csodának, csak alvajáró elménk
|
|
.jpg) V
Ki érti meg, ha néha kiált, s magában zokog?
Csak a kutyák. Az énekük,neki olyan becses,
és vigaszt adó...Ezernyi hang, ha egybe forr,
úgy, mint acél izzik. Hevül, mintha kovács hevítené... |
|
 V
Feladom, kész! Értelmetlen ez
a harc, Önmagammal vitatkozni, de nem lehet
tovább lépnem, S a valóságot nem vállalhatom:
Te sosem voltál az enyém, mindezt csak álmodom. |
|
 V
Őrült szélben, zivatarban
Hallom kiáltásodat,
De nem értem a szavakat,
Elnyomja az iszonyú zaj! |
|
 H
Az alkony bíborra festi az eget
Az égi óceán csendes a felhők felett
nehéz a szívem, hiányod fáj
a horizonton felém az est dallama száll |
|
 H
Tűzpiros lángokkal vöröslött a rózsa,
szerelmes ábrándot a vágyból kifakasztja.
Múló idők árját a végtelen nagy élet,
egy szempillantás alatt csinál nekik véget. |
|
 M
de nem könnyű, nehéz! Nekem ez oly kevés,
nem elég! Más is kell, igenis kell siker,
élmény, mely gazdagít, hang, amely bátorít,
tett, ami igazol, hogy vagyok „valahol”! |
|
 M
és nézd a tükrét. Szúnyogot se ölj,
a harmatcsöpptől zöldet örökölj,
s a túlsó partról álmodd át a fát. |
|
 M
Kegyelet köpenyként hantokon
Krizantémok ülnek, hallgatagon,
Mint megannyi őrszem, félszegen
Őrködnek álmok, emlékek felett. |
|
 M
Dörög és villámlik a sötétség
Zápor után szivárványos az ég
Tűzpiros fények ragyognak az égen
Mint isten küldte csodás tünemények |
|
 H
Magam mögé nézek:
korlátaim számba véve,
látom mivé válhat létem.
|
|
 V
Volt egy ember nagy bajuszú
Története nem lesz hosszú
Távol állt az igazságtól,
Nem riadt a hazugságtól |
|
 V
Ha a mese valóság lenne, már mese nem is lehetne.
Ha a valóság szebb lenne, mégis csak mese lenne.
Ha életem valóság lenne, szerepem vajon mi lenne? |
|
 H
A Nap a Hold szememben kelnek,
bennem évszakok jönnek, mennek
Bánatom van, hiányban szenvedek,
régi barátaim már nem keresnek |
|
 H
Világ, e dátumot örökre vésd elmédbe,
legyen tiéd e nap, ó halhatatlanság!
Ki életünk a rút haláltól megkímélte,
legendák hőse ő, bölcs ember és barát.
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
