|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
mikor ártó szándékkal bántanak téged,
mikor könnyed zúgó patakként árad,
ne félj, én féltőn karjaimba zárlak. |
|
 M
fényes fekete tollak
repkednek a szélben,
vén holló tollászkodik
a drótkerítésen. |
|
 H
Szürke, vaskos teste, lomha-tespedt lénye,
ő a nagy elefánt, ormánya a vége.
Rövid farkincája, van a másik felén,
nem zavarja nyugalmát, semmilyen nagy fény. |
|
 H
Tudni és eldobtam,
Át sem gondoltam,
Előjött a régi gyermek,
Aki álmában remeg,
|
|
 H
Mondd, mit tegyek, hogy megbocsáss,
hogy szíveddel újra láss?
Mit tegyek, hogy higgy nekem,
hogy érezd, mindig szeretlek? |
|
 Gy
A szerelem egy kiolthatatlan tűz,
Mely gondolatunkban örökkön ég,
Soha nem öregszik meg és soha nem hal meg,
|
|
 H
A keresztvíznek gyöngéd cseppjei
győztest avattak; családi vonás.
Nomen est omen: mi lehetne más?
Bár latinból kell visszafejteni. |
|
 MM
Pilinkél a puha hó,
lassan mindent betakar,
reszket apró tilinkó,
fészke nincsen, nádja tar. |
|
 Gy
Édes anyanyelvünk!
- fényes, kedves Várunk,
talentumunk kályhája.
Emberi szó; gyöngyszem |
|
 MM
Elmúlást hoz a sodró szél;
utolsó játékait az elszállt nyárnak.
Az évszakok forgása még megállít,
az Élet szálain fut tovább az út. |
|
 MM
Álmaimban visszahozod
Régi szép emlékeinket,
Nem hittük soha, hogy
A Sors szétszedjen minket! |
|
 MM
Kinyitotta szívemet, az maga volt a csoda
Amit ott talált önzetlenül adtam oda
Nem csak szerelmet, barátságot adtam,
Tőle én álmatlan éjszakákat kaptam |
|
 MM
Alagút végén a fény még oly messze távol,
az elveszett csendben lakozik még a mámor,
úgy szakaszokban is, de ébred majd a tudat,
s ha félre áll a sötét ok, nem lesz okozat.
|
|
 MM
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 MM
Gyermekek, kik a világot
angyal szemmel látják,
az életet mesének
csodának álmodják, |
|
 MM
Kopogtak a cipők, mentek az emberek,
a színház parkettáján, sokan jártak-keltek.
Csöngetett a néni, most már be kell menni,
színi előadás, a kezdetét veszi.
|
|
 V
Imát mormolok feletted
Betakarom néma csended
Szívem melegével óvlak |
|
 V
Ősz volt, szitált a bús eső,
november jött, a gyászos hónap,
nagyüzem lett a temető,
új sort nyitottak új síroknak. |
|
 V
Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen; |
|
 V
Kicsiny falum, ott születtem én
szüleimnek gyönyörű remény
nem érdekelt engem csak a fény
züllöttem a kocsma közepén |
|
 MM
narancs ég alatt áthajlik a tél
fagyos meredélye ég felé tolul
összebújásig didereg a lét
hópaplant vetve nyugvón átborul |
|
 MM
Ami másnak az ige
Az nekem a vers
Ami másnak kétszersült
Az nekem a nyers |
|
 V
Ringass a karodban, ne engedj el,
nézd csak, a Nap is nekünk ragyog,
higgyük, ez áldás, egy égbeli jel,
szívem szelíd, ha veled vagyok. |
|
 V
A félelem halála oldozza fel a vágyat,
ahogy a végtelen idők nyomán sárba visznek tetteink.
Most múlik, csendesen elfolyik az élet.
|
|
 V
Szél száll az ágon madár ring rajta,
tavasz-színű tollát fújja, fújdogálja.
Oly’ erősen fútta körbe máma,
majd’ leesett kitisztított dísz ruhája. |
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
