|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Külsőnk színes szépség, báli ruha rajtunk,
indulunk táncolni, tiszták és jók vagyunk.
Puhán, könnyed repülés, szépséges keringő,
a lányok csodaszépek, minden bálba illő. |
|
 V
A fák kopaszon, görnyedten állnak
én is |
|
 V
Karjaidba bújva megszűnik a külvilág,
Szoríts magadhoz, halljam szíved ritmusát,
Felforrósodott testünk szerelmi lázban ég,
Becézz még, érezd mit érezni szeretnél. |
|
 H
Vetkőzz le vágy meztelenre,
lökődj ki magadból sóhaj,
megrágott csontként, éjszakát,
kiálts őszülő fejemre.
|
|
 H
Az élet szép, ez nem hazug álom,
ha akarod, magad is látod.
Rosszat könnyű látni, sírni, zihálni,
egyszerű magunkat sajnálni, |
|
 H
Tudsz-e rám úgy nézni,
hogy megint szép legyek,
mint naplementébe
mártózó vén hegyek? |
|
 H
Már agg vagyok
korom kilencvennyolc
felett csoszog.
|
|
 H
Sötét fellegek uralkodnak,
Csak egy halvány fény pislog.
Ahogy közeledek,
Egyre erősebb lesz.
|
|
 H
Szótlanul szemedbe néztem,
S benne könnycseppet felfedezni véltem,
Tíz év ! Oly hamar elmúlt attól naptól,
Tíz éven át éltem angyali szavadból. |
|
+-+Hans+Andersen+Brendekilde.jpg) V
Nem jöttél, pedig vártalak,
Éjjel, nappal Rág gondoltam,
Megszenvedtem szerelmedért,
A Te jéghideg szívedért! |
|
 V
A gyerekkor emlékei
szívemben élnek,
ragyognak az alkonyban
szüleim szemeiben, |
|
 V
Még akkor is hiszek tán,
ha már kivet e világ,
s jussom néhány szál virág, |
|
 V
Mindenki félve él
Már semmit nem remél
Mindenhol ég a tél
Többet már nem él |
|
 H
Szép vagy, arcod bájos,
szemed csillogása tüzet fakaszt,
mégis gyötör valami kísértő hiány;
megfelelés - önmagadnak !?
|
|
 H
Most, csak halkan, idetelepszem,
Szépen Melléd ülök, s nem készülök
megtörni a csendet, így nézlek.
Szememmel magamnak igézlek. |
|
 Gy
És megtörtént az elkerülhetetlen:
az ifjú ott állt bírája előtt.
Világi vádak szövevénye ellen |
|
 Gy
Föld fölé hajol az ég
Arcában remeg a Rég-
S két tenyerében tartja
Belőle mi maradt még. |
|
 H
hittem az emlék bennem elsimult már
de hogy most találkoztunk hozzá nyúltál
újra fáj hogy mi volt mind véget értek
s bennem mély vágyak feszülnek a vérnek |
|
 H
Szabad madár,
hogy ne szállna.
De be van,
a kalitkába zárva ! |
|
 H
Ősz borult fáradt vállamra
Kabátot kér a november
Sárba hull a fák aranya
Szobába reked az ember
|
|
 H
Tündöklő alkonyon, narancssárga napfény,
lemegy a napocska, a horizontnak szélén.
Álmodik ragyogást, mélyen fényeskedőt,
megtalálja párját, Holdat, tiszta kendőt. |
|
 H
Homlokod tiszta, ártatlan, nemes,
hajad sötét, dús, lágyan kellemes;
a szemed fénylő, derűs, gondtalan,
rá emlékeztetsz, ki a mennybe’ van.
|
|
 H
késő őszi napfény
fáim közt rejtőző félénk mosoly
míg kezeim
búrjánzó bokraimat nyesték
|
|
 V
A kastélykertben
hol egykor virággal ölelt a hársfa,
fűrész és balta mulatott
halálos nyugalmat hagytak hátra. |
|
 V
Rezdületlen a táj,
Csak a harangok zúgják
Elképzelt imáink,
Elképzelt istenünk nyakába.
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
