Napkorong

V

Szűz lelked lassan felőrli a sok gond,
várod, elérjen az igaz szerelem.
A szív olyan magányos, sokszor bolond,
hogy boldog lehetnél, észre sem veszed.

De a szél hideg...

V

Olykor a Nap vakmerő,
rákacsint az éjben egy Csillagra,
de a szél hideg, s most lelkét
szemtelenül a kis Jézusra bízza.

Nyugalom

V

Mozdulatlanul pihen most a kert
de a természet télen sem felejt
Nyugalmas álomba szenderülve
a hó alatt mintha már készülődne

Vera és hegedű

V

De versem csak kesereg,
a hegedű meg nyekereg.

Szobor voltom

V

Szobor volt, most csonkolt
torzó, gonosz csoport tombolt,
poros romok, roncsolt
nyomok, szomorkodom.

Fény

V

Pusztító, szomorú hangulat ünnepel,
Hogy a bánat és a komorság soha nem tűnnek el.
Hullámzik a kedvem, mint egykor áttetsző tenger moraja,
Kiürül a lelkem, mit rég egyedül ülő ember pohara.

Karácsony

V

Szeretem a karácsonyt,
mint vásott gyerek úgy várom,
mindig egy kis csodát hoz,
díszbe öltött házamhoz.

Miért, s mivé lettem, mert hittem, s akartam

V

Bíztam, hittem, nagy bajomban sem vesztettem el hitem.
Öröm, bánat, harc, kudarc, siralom és vigalom! Életem így vittem
Bizalom, becsület, szeretet, hit az élet, vallottam és hittem,
Sötétről a fényre, ez a dolgom, s ahogy tudom, ezt hintem.

Csalódottság

V

Tévedtem újra csak tévedtem,
megszokhatnám már ha beásom,
magam felhevült érzelmekben.

EGY RÓZSASZÁL!

V

A kis rózsafámon,
Egy piciny bimbó,
Mint, ha lelkemhez szólna:
"Jaj, meghalok, itt ne hagyj!"

Túlélési technikák

V

Históriánkat elmosta az idő
Elmúlt az érzés, kidőlt
Még hirtelen elöntött vad vágy ,
S ezzel törtem meg a magányt.

Kihunynak a fények

V

Elmúlik a varázs, elröppent az álom
Puha érintésed, melyre újra vágyom
Naplementével kihunynak a fények
Téli éjszakán a gyertyák porig égnek

Szakad a hó

H

Szakad a hó,
Kifehérlik a Jelen;
Csúszkálhat a posztmodern
A flaszteren.

Zsoltáros könyv

H

Varsolci zsoltáros könyv került a kezembe,
Benne igék, amit kívülről tudok,
Lapozgattam, s ahogy ölembe tettem le,
Belőle egy préselt virág kihullt.

Szabadon

V

Mondd, hogy nem illik, nem való,
nekem akkor is így a jó.
Mondd, hogy ostoba, tahó,
én akkor is boldog vagyok.

Érezted már?

V

Érezted már, hogy meglátsz valakit,
s azt kívánod sose múljon el a pillanat?
Vagy meghallod a hangját,

Egy kőfaragó

V

Szegény kőfaragót gondok gyötörték,
két keze erejét lassan megtörték.
Miért kell nekem magamat áldozni,
éjt nappallá téve kövekkel pörölni!

Csak a mindenem voltál

V

Perzselő hideg éjszakámon, Te voltál a tűz,
Ki forró, édes, óhajtott csókot számra fűz,
Szomjúságomban pezsdítő, friss üdítő italom,
Bajomban támogató, féltőn védő, s a vigalom,

Ébredés