|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Miért nem jöttél, hogy kezeddel felemeld?
Dolgos kezeddel, vérverítékkel,
Más földet túr, élelem után kutatva,
Ó, jaj gyermeked a hátsó padok közt elhagyatva! |
|
 H
Csak ott vagyok nálad,
nézem szemed szavát,
s mikor elaludtál
éji nesztől pendült a sötétség.
|
|
 H
Lobban a láng, s a tűz szava túlmutat
minden értelem felett, ahol csak a nap ragyog,
ahol már nincsenek angyalok.
|
|
 H
Nagy morajjal jönnek az utcán,
Egyiküknek lüktet a fájdalom a homlokán,
|
|
 V
’Szeretlek’, gondolta ő
De ki sosem mondta.
Csak gondolkozott,
merengett a világon. |
|
 V
...ki fordította át megint?
Elkezdődöt, az anyag a jelenből jövőbe tekint
Így kap értemet idő és tér
Ami lett rögvest vibrál, de már sodródásra ítélt |
|
 V
Feltűröm gallérom, sietek,
nyakamat óvja puha sál,
hócsipkés, ünneplő ligetek.
hajamra csilla pihe száll. |
|
 V
Bűnös nyomorában, elárvul a lélek,
kincseit a szívnek, eladni, de félnek.
Mosolyt, erényt, hitet – ez kell a magyarnak.
mert különben gyötört lelkek, egyedül maradnak… |
|
 V
A szív sokféle dobbanást ismer,
Az enyém mégis csak egy ütemet ver.
Meglátlak, s a dallama hangosabb,
Rám nézel, s a színe is hatalmasabb. |
|
 MM
Nélküled a magány tengerén sodródtam
Te megmentettél, azóta hiszek sorsomban
Szívünket a boldogság ezüst szála összekötötte
Gyöngyökből font láncainkat felvettük örökre |
|
 M
A legmeghatóbb eseményei a múlt, s jövő éveknek,
Nem anyagszerűek, nem foghatod meg kezeddel,
Csak érezni lehet, érezheted szíveddel-lelkeddel.
Nem fogható, rabolható fizikai valóság világába létezik, |
|
 M
Piros rózsát vittem,
de kétségek gyötörtek. |
|
 M
Meghallgatod ma még? Vagy csak holnap?
Vagy holnap se tán?
Lehet egy év vagy kettő kell még, hogy érezd
kedves, édes, szép mesémet. |
|
 M
Versenyt villognak a lámpák,
díszítik a a karácsonyfát.
Alatta a sok ajándék,
örömszerző nemes szándék. |
|
 M
Tekints rám, ha félsz, vagy köddé halványul a hited:
Reményt őrzök én is - s amim van, megosztom veled,
Legyen bár éji álmod szikár lakatlan sziget,
Én virágágyba borítom kietlen bércedet. |
|
 M
Zagyvaság bontogatja szárnyait,
repülni tanítja őrültjeit,
vírusként megfertőzve úgy mindent,
határok közé állít végtelent. |
|
 V
De mégsem megyek, csak érted imádkozom
Mosolygós szemed kékjét az égre rajzolom
Homlokom ráncolom, aggódva féltelek
Kérem Istent óvjon, fogja két kezed |
|
 H
Szívemben szurok szerű szósz.
Szuszogó, szúrós szó. |
|
 H
Csodálatos csókos álmom,
Viharos, hideg szél ellopta!
Pedig milyen boldogok voltunk
Egymás ölelő karjaiban!
|
|
 H
Szürkén lebegnek az est falai.
Elcsitultak a tél rohamai.
|
|
 H
Mikor megszülettem sírtam,
S azok, akik vártak kacagtak,
Hát úgy csináld, ha meghalsz,
Kacagva hagyd ott őket,
|
|
 H
valamelyik karácsonyra szánkót hozott az angyal
telefonon kértem mert modern gyermek voltam
s kíváncsi függöny takarta a szárnyas ajtót
|
|
 H
Megbújva, a fények mögül látom arcodat,
És csókom száll reád, melynek
csókjaid fénylő varázsa lesz teste. |
|
 H
Vándor vagyok,
Madárként dalolok,
|
|
 H
Két pingvinnel a körhintánál állt a barátom.
Sorra kerültek s fenn a magasból integetett rám.
Kaptak még egy pótmenetet – hát persze, belátom:
gyűlt a tömeg s egy körhintásnak hasznos a reklám. |
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
