|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ebben a motorizált világban
a miniatürilálásban,
míg tágul a tudat,
magányod mutatja az útat,
|
|
 H
Vigyázó szerelmem, Hazámra vessétek,
hűs patakra nagy folyót, nehogy engedjetek.
Megbolydul majd benne, minden árva lélek,
de szerelmét a szívnek, ki ne oltsad, kérlek.
|
|
 MM
Magányos lélek nehéz léptekkel
szűz hótakarón küzd görnyed háttal
csontvelőig fagyasztó szél ellen,
kopottas kabátját szorongatva
ősz haja hóvihartól jéggé fagy.
|
|
 V
Nézem a síneket,
türelmesek.
Várják a vonatokat,
hallgatagok. |
|
 V
Fenyő áll díszegyenruhába már,
S mi várjuk a csengő hangját,
Míg velünk énekelnek az angyalok.
|
|
 V
Néha én akarok lenni az az idegen…
Az, akiért a mosolyt viseled,
kinek kiöntöd mi mélyről fakad,
kinek elmondod, ha szíved hasad. |
|
 V
Az én palotámban nincsen több száz szoba;
nem áll ajtóm előtt libériás szolga;
az én palotámnak nincsen száz ablaka
és kapuját sem őrzi kigyúrt kopasz rönkfa. |
|
 V
Fényeső hull fenyőfára,
Égő gyertyáknak csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
zöld mezőben csillagéjt.
|
|
 V
Nem vagyok több, ne is várd kérlek.
Ha sokat vársz el félek, már el nem érlek.
Mutass közönyt...érezz csodát ott legbelül,
Mindig az a szép, amiben a lényeg elmerül. |
|
 V
Alkonyul, - sápadozik a Nap,
szívemben is bíborfény gyúl
A fények tükrösen villannak
a bodorfelhős égbolt alatt |
|
 V
Nem akarok még érni véget,
ezért nem várom a világvéget
Az én világomnak akkor lesz vége,
ha örökre kihunyt szememnek fénye |
|
 V
A zimankó rajtunk ki nem foghat,
Karácsonyfát rajzolt ablakodra. |
|
 V
Jöttél sötét éjeken át,
Hosszú-hosszú utakon, éveken át.
Aztán hódítottál, te voltál a minden
Az éjszakákon és nappalokon át. |
|
 V
Tündéri volt,mit írtál,
Vidáman a tóban úszkáltál, |
|
 V
Nyúzott álma után felkacsint az égre,
küszködve de boldogan épül reggelbe,
édes a rabság mely láncra füzi szemeit,
örök mosolyba zárult gesztenye gyöngyeit. |
|
 V
Tölts még petróleumot a lámpába,
S hajíts még rőzsét a kandallóba !
A gondok nagyobbodnak a világban,
S forr a kételkedés bora a hordókban.
|
|
 V
Kósza, fénylő csillag fut az égen,
Kék lepkék vígan táncolnak a réten,
Fákon izgatottan zizzen a levél,
Egy szív nagyot dobban, s remél. |
|
 H
Viharos forgatagban, nem találok szívet,
mely pirosló magjából, szeretetet gerjeszt.
Kínzó villámokkal, hasít át az égen,
fényes haragjában, összetört sok lelket. |
|
 V
Szemedben Advent szent csillaga,
jövőt ígérő gyönyörűség,
tiszta, mint tél szűz jegű tava,
hitet hordozó örök hűség.
|
|
 V
van még hátra egy dekád
rácsos ajkával cuppant a kád
gőzöl a fürdővíz áztat s kiöntenek
mint részeg bábaaszony kisdedet |
|
 V
súlyosak a percek
amíg válaszra vársz
|
|
 V
Nem látom a reményt,
más utakra hív az élet,
uralkodik a kétely...
Nincs más csak félelem. |
|
 V
Utamon kísértél, mégis
elhagytalak. Nem először
történt ez, ám visszasodort
a végzet újra, mert tudta
igenis szükségem van rád.
|
|
 V
Most csönd van odakint, és bíbor-árny az este színe.
Most csönd van idebent: óra nem ketyeg, szív nem zörög,
És szürke pernye a dal csonttá száradó felszíne. |
|
 V
Pillangó élvezd még,
a múló élet csupa édesség,
szorgosan a mát s még itt a holnap,
repkedőn sietve: mámorosan |
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
