|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
 Gy.
Merre nézek kalásztenger,
Mindenfelé dolgos ember;
Hull a földre verejtéke,
S szaporodik, gyűl a kéve. |
|
 Gy.
Fiatal napokon
bátor voltam én,
ott kinn a napozón
erős és szerény. |
|
 Gy.
Száraz erdőben kirándulni veszélyes lehet,
Ha rossz emberek fölgyújtogatják környezetet…
Ősembernek a tűz életet és védelmet jelentett valaha…
Ma emberének a tűz teher, ezért is van oly' sok tűzoltója. |
|
 Gy.
Hirtelen a múlt a jövőnek tűnik,
magasan szállnak a századok,
hallom hangos csengő zörgését
a suhogó faleveleknek, mert ilyenek a novemberi órák. |
|
 Gy.
Tele van a lelkem fakadó virággal,
Fölujulni látom ifjúságomat;
Hivalgó erővel, büszke hiúsággal
Erzsikém szemében nézem magamat! |
|
 Gy.
Kuszálódó gondolat
És köveim is kuszálódnak!
Játék heve él! |
|
 Gy.
De ahogy csak rohantak ,
elmúltak a szép évek,
emlékeimbe komor,
rideg, őszi képek jöttek ! |
|
 V
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó,
Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó…
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó. |
|
 V
Szerelmem gazdagítsd énekesedet,
Kezeiddel lelkembe hozd a tavat
És mind azokat, amiket még látsz…
Tűzet, fagyot, tölgyerdőt, nádast a korszakot. |
|
 Gy.
Nem búcsúztál el,
Mielőtt örökre lecsuktad a szemedet
Nem öleltél át,
Hogy kimondhasd, hogy szeretlek. |
|
 Gy.
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 Gy.
itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna. |
|
 V
Gurul a gondolat,
számból potyognak a szavak.
megesik néha, hogy nem azt mondom,
amit épp akarok. |
|
 Gy.
Fiatal voltam
bele szólhattam
s megöregedtem
s szavam számít. |
|
 Gy.
Ha majd pennám szárazon
Sercegve, csak karcolja papírt…
Ezt már többszőr nem! |
|
 Gy.
a konyhában
ides
apróra vagdalja a szavakat,
vacsora gondolatokkal és félelmekkel |
|
 Gy.
Miután leráztam magamrol a port,
Visszanézve az út hosszú volt.
Néha azt gondoltam sosem lesz vége,.
Sokszor botlottam meg az út göröngyébe. |
|
 Gy.
Száj! melyet mindig egy rubinál elvárnál,
Száj! melyet a szépség forrásvízébe márthat:
Száj! Ó a Korallszáj, az egyetlen varázslat,
Száj! mely tőlem egy bíboros csókot elvárhat ! |
|
 Gy.
Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok,
Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok.
Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok. |
|
 Gy.
Harang kondulhat búcsúzóra,
tovább már szenvednem sem kell,
megáll az óra mutatója,
lehull az utolsó perc, |
|
 H
Az Isten nagyon szeret Téged,
mert egy könnycseppje vagy,
fájdalmának egy égő cseppje
keresztjét örökre hordozod ! |
|
 Gy.
már nincs hó acéltalpú sívó telek
vérpad a rejtek félkarú fák alatt
halál lopakszik illik a néphez
nem terít szelíd termést a nyár |
|
 Gy.
Gyér lomb közt szél susog egyre,
S hozzám a tölgyfa így szól:
Lovas, te balga, mit vársz még
Balga kis álmaidtól?
|
|
 Gy.
Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok |
|
 Gy.
Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály…
Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon. |
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
